Zsófi különös világa 4. fejezet - Az első lépés

 

– Zsófikám, szívem, akkor most indulok, ahogy megbeszéltük. Sajnos, ti nem jöhettek velem, de beraktam nektek a Hópihét, mire vége, itt vagyok. Tettem ki az asztalra gyümölcslét meg csokis kekszet, kínáld meg szépen a barátnődet. És ne csináljatok felfordulást, ha egy mód van rá – magyarázta Zsófi mamája az előszobából a cipőjét húzva. – Lilikém, drága, ha Zsófi szokása szerint valami elvadult ötlettel állna elő, beszéld le, kérlek. Bízom a józanságodban. Te sokkal fegyelmezettebb vagy, mint az a boszorka ott. Hallod, Zsófikám? Csak semmi vihánc! – és kilépett az előszobából.

Ahogy becsukódott mögötte az ajtó, a két lány, Lili és Zsófi már le is ültek a tévé elé. Tátott szájjal nézték a kis fehér gorilla történetét, a gyümölcslé meg a csokis keksz közben szépen fogyogatott. Amikor az utolsó darab keksz is eltűnt a tányérról, Zsófi megszólalt:

– Szegény anyukám annyit futkos mostanában valami hivatalos ügyben, itthon nincs ideje semmire. Ez is bolti keksz volt, pedig ő nagyon finomakat tud sütni. Nem gondolod, Lili, hogy segíthetnénk neki?

– Dehogynem – válaszolta jóhiszeműen a komoly kis Lili –, mindig segíteni kell a szüleinknek.

– Akkor sütünk! – pattant fel Zsófi. – Irány a konyha!

– De Zsófi – futott utána Lili. Most ébredt csak rá, hogy mit tervez a barátnője. És hogy megígérte a mamájának, nem enged semmi felfordulást. – A mamád azt mondta, semmi vihánc, és nézzük a filmet! Biztosan nem örülne, ha rendetlenséget csinálnánk a konyhában!

– Ugyan, Lili, sütünk valami finomat, és a végén a konyhát is rendbe tesszük. Mire mami megjön, minden csilli-villi lesz, és ő nagyon, de nagyon fog örülni! Meg tudjuk csinálni, hiszen ügyesek vagyunk, nem igaz?

– De igaz – válaszolta Lili egy csipetnyi kételkedéssel a hangjában. De ugyan ki tudna ellenállni ekkora lelkesedésnek?!

A konyhában Zsófi levette a legnagyobb szakácskönyvet a polcról. Gyönyörű ezüst borítóján ez állt óriási betűkkel: Alain Ducasse: Desszertek és a cukrászat konyhaművészete.

– Ez pont jó lesz! Ebben biztosan nagyon jó receptek vannak!

– És nem lesz túl nehéz nekünk? – bizonytalankodott Lili. – Mi még sem vagyunk cukrászok, csak kislányok.

– Ugyan már – legyintett Zsófi barátnője aggodalmaira –, nézz csak bele a könyvbe! Tele van képpel. És minden pontos le van írva, hogyan kell csinálni. Egyszerűen nem lehet elrontani! Csak választanunk kéne valami igazán jót! Legyen benne, mondjuk, sok-sok csoki! Az a legjobb!

– Ó, igen – sóhajtott Lili –, az a legjobb!

– Csokoládé, csokoládé, csokoládé – mormogta Zsófi a tartalomjegyzéket böngészve, majd hirtelen felkiáltott:

– Megvan! A tökéletes választás! Csokoládés pizza!

– Aztaaa! Ez tényleg jó lehet! – értett egyet Lili a képeket nézegetve.

– Lássuk, mi kell hozzá! A tésztához kell víz, élesztő, liszt, só, cukor, tojás, vaj, kakaó, a feltéthez melaszos cukor, tejszín, kakaópor, vaj, csokoládé. Sima ügy! Megyek a spájzba, összeszedem a hozzávalókat.

Zsófi nagy rohangálásba kezdett a konyha és a spájz között. Néhány pillanat múlva a konyhapult tele volt mindenféle zacskóval, dobozzal, a szekrényekből mérleg, habverő, vágódeszka is előkerült.

– Kezdhetjük! Lili, te olvasd, én meg csinálom!

– Lássuk csak! – mélyedt el Lili a szakácsművészetben. – Keverd össze egy tálban a lisztet a tojással, cukorral, sóval meg az élesztővel, dolgozd össze, add hozzá a vajat, pihentesd, nyújtsd ki, tedd a tetejére az összekevert feltéteket, és süsd meg! Tényleg nem tűnik nehéznek! Csináljuk! – lelkesedett most már Lili is. – Én is mérem, jó?

A konyapultot hamarosan liszt és kakaópor borította, tojáshéj, csomagolópapír, mocskos kanalak és tálak hevertek mindenfelé. Egyszóval iszonyú rendetlenség volt. A lányok is tetőtől talpig maszatosak voltak. Pont úgy néztek ki, mint az igaz boszorkányok.

– Nézz magadra, Zsófi!  – nevetett Lili. – A mamádnak igaza volt, boszi vagy!

– De te is ám! – nevetett volna Zsófi is, de a jókedve gyorsan alább szállt.  – Hűha! Lesz dolgunk a rendrakással, míg pihen a tészta!

Az ám, a tészta! Hát, ha engem kérdeztek, nem volt valami bizalomgerjesztő az a deszkán nyúló valami, de Zsófi kedvét semmi sem ronthatta el.

– Tudod, lehet, hogy most nem a legszebb, de készen csodálatos lesz! És nagyon finom!

– Az biztos – bólogatott Lili –, mindent beletettünk, ami finom. Nézd, még Ferkó macska is nyalogatja a szája szélét!

– Akkor pihentessük! És mi is pihenjünk egy kicsit – nyújtózkodott Zsófi, pont, mint Ferkó macska, amikor kinyalta az egyik tálat. – Elfáradtam. Öt percet nézzünk filmet, aztán kinyújtjuk a tésztát, és gyorsan elpakolunk. Mire mami megjön, minden rendben lesz, és már csak sütni kell!

Mert bármennyire is lázban volt Zsófi, azt azért nagyon jól tudta, hogy a sütőt egyedül nem kapcsolhatja be, azt csak felnőtt jelenlétében lehet. A sütéssel meg kell várni mamit.

A javaslatnak Lili igazán megörült. És nézték tovább a filmet.

Hogy mi történt azután? Hát persze hogy a lányok belefeledkeztek a kis fehér gorilla történetébe! Amikor Zsófi mamája hazaérkezett, a konyhában még mindig óriási volt a  rendetlenség.

– Te jó ég! – csak csapta össze a kezét.

– Mami, mami, csokis pizzát sütünk neked! Ebből a könyvből, látod? Ez a legjobb, te mondtad! És mindjárt el is rakodunk….

– Lányok, lányok, hát nem megmondtam, hogy nézzétek a filmet, míg megjövök?

– De mami, csak neked akartunk sütni, mert olyan sok a dolgod, és nem érsz rá… – motyogta Zsófi lehajtott fejjel. – Biztos voltam benne, hogy sikerül, és ki is takarítunk, csak éppen belepillantottunk a filmbe…

– Mindent értek – sóhajtott Zsófi anyukája. – Hát akkor először rendet teszünk, aztán elővesszük a gyerekszakácskönyvet, és szépen megtanultok belőle palacsintát sütni. Mert az az első lépés! Nem ám a cukrászművészet!

Így is lett. A csokis pizza nyomait eltüntették, és Lili még haza is vitt kóstolóba egy kis palacsintát az anyukájának, ami tényleg igazán finom lett, büszkék is voltak magukra a lányok!

Este az apukája, amikor bement a szendergő Zsófihoz, hogy jóéjtpuszit adjon, csak ennyit mondott:

– Azt a leborucione szivar di vége! Cukrászművészet?! Csokipizza?! Bellissima mia, szívem, fölveszlek kuktának. De ígérd meg, hogy megtanulsz rendet rakni magad után, és nem kergeted őrületbe szegény anyádat. Rendben?

– Igen, papa…

– Akkor jó. Buona notte, cara mia!

Ez volt hát Zsófi első lépése a cukrászművészet felé. De látom, leragad a szemed, úgyhogy nincs más hátra, mint puszika és jó éjt!

 

Folytatjuk...

 

Balla Margit

 

Szabó Zelmira rajza