Királyos regék - I. András és a német támadások

 

Amikor István király megtudta, hogy ellenségei Vazult gyalázatosan megcsonkították, magához hívatta annak három fiát, András, Béla és Levente herceget. Azt tanácsolta nekik, hogy amilyen gyorsan csak tudnak, meneküljenek el az országból, mert az ő életük is veszélyben forog. 

A hercegek megfogadták a király szavát és Csehországba menekültek, onnan meg Lengyelországba mentek. Később a főurak hazahívták a hercegeket, hogy a német császár hatalmaskodásaival szemben megvédjék az országot. A hercegek hát visszatértek, és András lett a király.

 

András király és a német császár

A német Henrik császár hadat üzent Magyarországnak. Megrakott szekerekkel, hadi gépekkel s hajókkal a Dunán megtámadta az országot. De csak elhagyott falvakat, üres istállókat, felperzselt búzaföldeket talált, mert András király megparancsolta a lakosságnak, hogy költözzenek el arról a vidékről, amerre a császár veszi útját.

 

  

 

A német sereg végül annyira lepusztult, kiéhezett az elhagyott vidékeken, hogy a császár maga kért békét András királytól. Fogadkozott, ha ennivalót kap elgyötört katonái számára és sértetlenül hazatérhetnek, soha többé nem bántja András királyt, sem annak utódait. András király hát békét kötött a császárral, mert nem akarta a civódást. A magyarok szokásos bőkezűségével ötven óriási vizát, kétezer szalonnát, ezer hatalmas ökröt, kenyeret, juhot, szarvasmarhát, bort küldött bőséggel. A kiéhezett németek mohón vetették magukat az ételre, némelyikük egyenest halálra ette- itta magát nagy mohóságában. A többiek aztán úgy elszaladtak az országból, hogy még felszerelésüket, sátraikat is hátrahagyták, pajzsukat, vértjüket is elhajigálták.

 

Búvár Kund

Ám Henrik császár egy év múlva már elfelejtette ígéretét, és újra Magyarországra támadt. Nagy sereggel indult meg ellene, és amint az országba lépett, ostrom alá vette az első útjába akadt erősséget, Pozsony várát a nyugati végeken. Nyolc hétig tartotta körülzárva, ostromolta mindenféle hadigépekkel, de hiába, nem tudta bevenni a várat. Ekkor gondolt egyet, és a Duna felől hajóival támadt Pozsonyra.

 

  

 

A magyarok ekkor sem ijedtek meg. Volt köztük egy úszni még a víz alatt is igen jól tudó közvitéz, Zotmund, akit később csak Búvár Kund néven emlegettek a históriások. Őt küldték, hogy a császár hajóit elsüllyessze. Zotmund egy csendes éjszakán a vízbe ereszkedett, a hajók alá úszott nagy óvatosan, és apránként sorban mindet megrongálta, megfúrta egy fúróval. A hajók megteltek vízzel, és másnapra szépen mind elsüllyedtek. A németek mire észbe kaptak, annyi idejük sem maradt, hogy legalább a fegyvereiket és élelmüket kimenthették volna. A császár ezután minden reményét elveszítette. Felhagyott a pozsonyi vár ostromával, és szégyenszemre visszavonult a hazájába.

 

Tudtad?

A Duna legnagyobb halának, a vizának a húsából még a királyok asztalára is finom étel készült. A híres komáromi halászok bőven fogtak belőle, annyira, hogy értékes húsát szekereiken Bécsbe, sőt, egészen Párizsig fuvarozták. Mára ez a hal teljesen eltűnt a vizeinkből. Főleg a vízi erőművek akadályozzák meg abban, hogy a tengerből felússzon a Dunán.