Februárban, Zsuzsánna napján megszólal a pacsirta, legalábbis így tartja a hagyomány. 19-e körül már várjuk, figyeljük, vajon jelez-e a madár, közeledik-e a tavasz. Ha alacsonyan repül a pacsirta, a régi megfigyelések szerint akkor még hideg napokra számíthatunk, de ha felszáll a magasba és énekel, hamarosan itt a jó idő.
Akárhogyan is, februárban már ébredezik a természet. Nemcsak a pacsirta kezd énekbe, más madarak is egyre gyakrabban hallatják a hangjukat. Amint enyhül a kemény tél szorítása, mind hangosabb a cinege. Nyitnikék, nyitnikék, tí-cső kiáltozza a bokrok ágain ugrálva, pókokat, rovarokat keresgélve. Néhány madár már az udvarláshoz készülődik. A csuszkák az öreg fák ágain trilláznak, füttyögnek szerelmesen.
Korán februárban megérkeznek telelőhelyeikről a kék galambok, s a hímek máris buzgón teszik a szépet párjuknak. Hú-u, hú-u, hallik a hangjuk mindenfelől az erdőben. A fészekkeresés a hímek dolga. Néha össze is vesznek egymással, hosszan verekednek az ágak közt a jó odúk birtoklásáért. Aztán ha sikerül megszerezni egy alkalmas üreget valamelyik öreg fán, párjukkal máris hozzákezdenek a fészekrakáshoz, és márciusban már tojásaik vannak. A kék galambok csak az öreg erdőket kedvelik, a bükkösöket, tölgyeseket. Ha az erdőt kivágják, a galambok is eltűnnek a környékről.
A fekete rigó napfényes délelőttökön már januárban fuvolázni kezd, még akkor is, ha hideg az idő. Eleinte csak halkan, szinte magának dudorászgat. De amint hosszabbodnak a nappalok, és enyhül az éjszakai hideg, egyre hangosabb a dala. Február vége felé aztán az alkonyati órákban teljes hangerővel rázendít. Dallamos flótái a fák magas ágairól, épületek tetejéről ekkor már a kiválasztott párjának szólnak. Amíg a hó be nem takarja, a fekete rigók a talajon keresik a táplálékot. A fűben, bokrok alatt csőrükkel csapkodják szét a leveleket, s azok közt kutatnak pókok, giliszták, rovarok után. Nagy havazásokat követően azonban behúzódnak a házak közelébe, és a szemeteskukák környékén keresnek ebédnekvalót. A bokrok bogyótermését sem vetik meg, ügyesen ugrálnak az ágakon, és csipegetik a finom csemegét.
Tyá-tyák, csacsognak a csókák. A parkok odvas, öreg fáiban keresnek alkalmas odút a fészkeléshez. Bár csak áprilisban látnak hozzá a fiókák kiköltéséhez, tél végén már a fészkelőhelyen vannak. A csókapárok nagyon ragaszkodnak egymáshoz. Együtt keresgélnek ennivalót, és amikor a talajról nagy csapatokban felszállnak a fák ágaira, ott is nyomban egymás mellé húzódnak.
Februárban az erdőben kirándulva könnyen ráakadhattok az avarban egy-egy szarvasagancsra. Az öreg bikák ilyenkor vetik le a fejdíszüket. Az a bika, amelyik először hullatta el az agancsát, előfordul, hogy elhagyja a társait, és magányosan járja tovább az erdőt. De az is lehet, hogy kiközösítik őt a többiek. Amikor már több bika is fejdísz nélkül marad, azok is kiszakadnak a csordából, és külön kis csoportban legelésznek. Az öregebb állatok nem csatlakoznak a fiatalokhoz, mindegyik csapatban nagyjában egyforma korúak az állatok.
Kérdezz!
Miért énekelnek a madarak?
Korábban úgy gondolták, azért, hogy szórakoztassák a párjukat, amíg az a tojásokon ül. Csakhogy a hímek már a költés előtt is énekelnek. Kiválasztanak egy fészkelőhelyet, és dalolva odacsalogatnak magukhoz egy tojót. Fészekrakás közben ugyancsak nótáznak, gyakran éjszaka is. Így figyelmeztetik a szomszédokat, hogy az a hely már foglalt.
Tudtad?
Az énekesmadarak általában csak a költési időszakban élnek párban. Amint a fiókákat felnevelik, vége a házasságnak. A következő tavasszal új párt keresnek maguknak. De vannak kivételek is. A csuszkák például egész évben, sőt akár életük végéig együtt maradnak. A csókapárok is egész életükben összetartoznak.
Feladat
Melyik madár mit énekel? Gyűjts madárhangokat a környezetedben vagy akár az interneten, majd próbáld leírni, amit hallasz.