Könyves Kálmán király Magyarország egyik legtehetségesebb uralkodója volt. Pedig eredetileg atyai nagybátyja, Szent László királyunk nem uralkodónak, hanem papnak szánta, aztán élete utolsó évében végül mégis őt jelölte meg örökösének. Kálmán uralkodása szinte minden tekintetben sikerek sorozata volt.
Rátermettsége megmutatkozott többek között abban, hogy az ő uralkodása alatt sikerült a mai Horvátország nagy részét a Magyar Királysághoz csatolni. Ő volt az, aki folytatta Szent István és Szent László király egyházszervező tevékenységét, püspökségeket, apátságokat alapított. Az ő nevéhez fűződik két törvénykönyv megalkotása is. Ezek egyikében szerepel a sokat, de rosszul idézett mondat: „Boszorkányok pedig nincsenek.”
A tévhit: Kálmán törvénykönyvében a boszorkányokra vonatkozó mondatból arra következtettek később a szakemberek, hogy Kálmán nagyon felvilágosult uralkodó volt. Hiszen az ő korában az emberek még hittek a boszorkányokban és mindenféle ártó lényben. Ha ő tagadta a létezésüket, akkor ő nyilván a saját korát meghaladva gondolkodott ezekről a dolgokról. Ez pedig tévedés. Kálmán törvénykönyve latin nyelven íródott. A boszorkányokra vonatkozó kijelentés egészen pontosan így áll benne: „Boszorkányok ellen pedig, minthogy nincsenek, semminemű kereset ne legyen.”
Mit értettek ezen? A középkori törvényekben sokféle boszorkányt és boszorkányságot különböztettek meg. Kálmán törvénye ezek közül csak a boszorkányság egy bizonyos fajtájára vonatkozott. Mégpedig a pogány hitvilág szerinti csodatevőnőkre, másik nevükön a seprűs boszorkányokra. Ezeknek az üldözését és büntetését tiltotta meg a törvény, mivelhogy nem léteznek. A rontást hozó és a jövendőmondó boszorkányok büntetése Kálmán törvényében is, továbbra is érvényben maradt.
De ne csökkentsük Kálmán érdemeit, hiszen a boszorkányság egy részének tagadása is igen felvilágosult, abban a korban nagyon modern gondolatnak számított, amit maga a római pápa is támogatott. Ő is babonának és hiteltelennek minősítette az ilyen boszorkányság létezését. A középkori magyar törvénykezésben az is Kálmán törvényeinek köszönhető, hogy csökkent az addigi törvénye szigora. Szent László király rendelkezéseihez képest mérsékelték a testcsonkítást, ritkábban alkalmazták a halálbüntetést és a kínzást is tiltották.
Extra tévhit: Kálmán púpos és kancsal volt, dadogott és sántított. Nos, lehet, hogy nem volt egy kisportolt, csupa izom atléta, de ha a fenti tulajdonságokkal rendelkezett volna, valószínűleg király sem lehetett volna. Kálmán király ilyen előnytelen színben való feltüntetésének az az oka, hogy a későbbiekben öccsének, az örök lázadó Álmosnak az utódai kerültek a trónra. Azok pedig nem igazán rajongtak Kálmánért, hiszen az Álmost és fiát, Bélát is megvakíttatta, hogy az uralkodásra képtelenné tegye őket. Más kérdés, hogy Bélából végül mégiscsak király lett, akinek első dolga volt, hogy bosszút álljon a Kálmán köréhez tartozó főurakon.
Tudtad?
Dömös és környéke, a Pilisi erdő az Árpád-házi királyok birtoka volt. Palotákat, vadászkastélyokat építettek, és kedvvel töltötték itt az idejüket a királyok. Itt állt I. Béla király udvarháza. Álmos herceg pedig itt alapított prépostságot. Együtt laktak, együtt étkeztek és imádkoztak itt a papok, élükön a préposttal.