Decemberi havazásban

 

December elején még reménykedünk, hogy jó hideg lesz a tél, a karácsony pedig szép fehér. Hull majd eleget a hó, jut belőle a téli szünetre is, és lehet szánkázni, síelni. A vadon élő állatok azonban nem mindig örülnek a sok hónak és a nagy hidegnek. A zord idő és a kevés táplálék sokuknak a magatartását is megváltoztatja.

A zimankó megpróbáltatásaira számos állat úgy igyekszik felkészülni, hogy csapatokba verődik. Még azok is, amelyek tavasszal és nyáron magányosan éltek, és bőszen védték a saját területüket a többiektől, most meghunyászkodnak és társakat keresnek. Észrevetted, hogy nyáron szinte nem látni madárcsapatokat? A madarak ilyenkor a költéssel és a fiókák nevelésével vannak elfoglalva. Az énekesmadarak, a cinegék, tengelicék, zöldikék tavasszal felosztják egymás közt az erdőt, s onnantól fogva mindegyik hím a saját fészkét és annak a környékét védelmezi a többi hímmel szemben. Bezzeg télen! Nagy seregekbe gyűlnek, és csapatostul lepik el a bogyókkal, magokkal teli fákat, bokrokat, az etetők környékét.

 

  

 

Mi ennek a magyarázata? Nagyon egyszerű. Hogy túléljék a kemény téli hónapokat, az apró énekesmadaraknak jól kell táplálkozniuk. Jó erőnlétben kell lenniük, hogy a rossz idő vagy a ragadozók elől el tudjanak menekülni. Télen azonban jóval kevesebb az ennivaló. Könnyebben felkutatják a forrásokat, ha többen vannak. A ragadozókkal szemben is jobban tudnak védekezni csapatban. Így aztán a télre kialakult madárrajok egészen tavaszig együtt maradnak.

Az őzek viselkedése is megváltozik télen. Ők is nagyobb csapatokba verődnek. Tavasszal vagy nyár elején aztán a csoportok felbomlanak, és a gidák már csak az anyjukkal járnak legelészni. Ők vajon miért tömörülnek télre csapatba? Valószínűleg ők is a ragadozók, főleg a farkasok miatt. Korábban jóval több farkas élt az erdőkben. A sok kiéhezett nagyragadozó támadása pedig télen jóval veszélyesebb volt, mint jó idővel. A lombjukat vesztett fák közt kevesebb a búvóhely. A magas hóval borított talajon nehezebb is a menekülés, hiszen az őz vékony lába beleszakad a hóba, és könnyen prédává válhat. Csapatban védekezni a farkas támadásával szemben is nagyobb eséllyel lehetett.

 

  

 

A rókák télen se verődnek csapatokba. A hím hűségesen kitart párja mellett nemcsak a kölyöknevelés nehéz időszakában, hanem a zord idő beálltával is, és együtt vészelik át a telet.

Megrögzött magányos erdőlakó a vadmacska. Nagy vadászterületet tart fenn magának, talán ezért is olyan ritka állat. A hím és a nőstény az év legnagyobb részében külön él, éppen csak az udvarlás idejére találkoznak. Mindketten a háborítatlan környezetet, a nagy és sűrű erdőségeket kedvelik, ahol jól elbújhatnak. Ugyanis félnek! Egész évben inkább mindent egyedül csinálnak, csak ne háborgassa őket senki!

 

Kérdezz!

Milyen madarak járnak a téli etetőre?

Az etetők gyakori vendégei a cinegék, a vaskos csőrű meggyvágók és a  zöldikék. Ők az erdőből húzódnak be a lakott területre a zord idő beálltával. A fekete rigók, gerlék és a verebek házi barátaink. Télen ugyancsak szívesen veszik, ha napraforgómaggal várjuk őket a kertbe vagy az ablakpárkányra.

 

Tudtad?

A vadmacska Európában ma már nagyon ritka, ezért védett állat. A vadászok gyakran mégis kilövik, mert elkóborolt házi macskának vélik.

 

Feladat

Havas téli reggelen figyeld meg, milyen nyomokat találsz az etető körül a hóban. Kik voltak az etető hajnali vendégei? Készíts listát rólunk! A nyomok azonosításához keress segítséget a világhálón!