Dénes György versei januárra

 

Újesztendő

 

Négyszer három tizenkettő,

itt van már az újesztendő.

 

Hatszor hat az harminchat,

söpri a szél a havat.

 

Ötször öt az huszonöt,

a házfedél nyöszörög.

 

Háromszor hét huszonegy,

vastag ködbe bújt a hegy.

 

Nyolcszor nyolc az hatvannégy

meleg, fülessapkát tégy!

 

Kilencszer nyolc hetvenkettő,

Faggyal jár az új esztendő.

 

Jégmanó

 

Hideget fú

 Jégmanó,

   azért pillézik

    a hó.

 

Azért áll be

 a Sajó,

   hízik a hó-

    takaró.

 

Zegernyés most

 az idő,

  napnak kora

   árnya nő.

 

Hószakállas

 cser, fenyő,

  ködbe vész a

   hegytető.

 

Galagonya a hóban

 

A szélverte

galagonya

bogyója

belefeküdt

a hóba.

Mennyi bíbor vércsöpp,

galagonyavér,

ráhull csöndes takarónak

a barna levél.

 

Galagonya, galagonya,

száz göcsörtös ág-bog,

csak a vörös bogyó,

színleli a lángot,

égő rubincsöppek

ragyognak a hóban,

a nyár ékkövei

a hótakaróban.

 

Galagonya, galagonya,

tüskés garabonciás,

ágaid közt tivornyázik

a zordon világ.

 

Téli erdő

 

Cserjén szikkadt áfonya,

hóban holló lábnyoma.

fent felhőnyi seregély,

egyre sűrül a nagy éj.

 

Fagyöngy hajlik fagyöngyre,

lepereg a göröngyre,

fenyő sóhajt, szél dudál,

fagyalbokor szundikál.

 

Moha rozsdás bársonya,

rajta a nyár lábnyoma,

farkasboroszlán-bokor,

ágán parányi csokor.

 

Ágas-bogas boróka

alatt lapul a róka,

erdő mélyén tanyázik,

nyúlfiakra vadászik.

 

                                                

 

Ordast láttam

 

Ordast láttam az erdőben,

rettenetes feje vót,

ordítozott eszelősen,

borzadalmas foga vót.

 

Véres szeme körbeforgott,

szörnyűséges szeme vót,

ijedtemben elszaladtam,

iszonyatos kaland vót.

 

Matrka Simon rajzai