Lapozó
Már tudsz olvasni? Szeptember óta megtanultad az összes betűt az ábécében, sokat gyakoroltad az olvasást az iskolában? Akkor neked való ez a könyv. Egy kilencéves kisleány mesél benne a családjáról. Hogy az unalmas lehet? Ne hidd! Nagyon izgalmas könyv.
Ezt a könyvet Barni apukája írta. Amikor elkezdte írni, Barni hároméves sem volt. (Azóta már nagyiskolás lehet.) Egy olyan kisfiúval pedig, aki még biciklizni sem tud, nem mehet egyedül a boltba bevásárolni, és a számokat is csak hatig ismeri, azzal bizony mindennap rengeteg érdekes dolog történik.
Amikor kicsi voltál, ugye tőled is folyvást megkérdezték a felnőttek, hogy mi leszel, ha nagy leszel? Látogatóba ment hozzátok egy néni vagy bácsi vagy ti mentetek vendégségbe, valaki a társaságból mindig előhozakodott ezzel a kérdéssel. És olyankor mit szoktál válaszolni, emlékszel? És ha most kérdeznék tőled, mit mondanál? Hogyan tervezed a jövődet?
Ezt a színdarabot telt ház előtt játsszák Budapesten. De ti is megpróbálhatjátok előadni az iskolában. Lefogadom, nálatok is nagy siker lesz. Sőt! Élvezni fogjátok a darabot ti magatok is az első olvasópróbától kezdve.
Ez a mesekönyv egy rendhagyó hóemberről szól. Sőt! Maga a mesekönyv is rendhagyó. Mert például két írója is van. Vagy inkább: sok írója van. Az egyik (nyilván!) a könyv borítóján is olvasható Végh György. A másik meg te vagy!
Három napkeleti király, Gáspár, Menyhért és Boldizsár útnak indul. Egy fénylő csillag nyomába szegődnek, hogy megkeressék és köszöntsék a leghatalmasabb királyt, akinek az érkezését rég megjövendölték a bölcsek. Eddig a történet jól ismert. De mi vitte rá a három királyt, hogy odahagyják az uralkodást, a fényes palotát, a sok szolgát, a gazdagságot, bőséget? Miért vállalkoztak a veszélyes útra? Gondolkodtál már ezen?
Ezt a könyvet maga Lázár Vilmos, a hétszeres fogathajtó világbajnok ajánlja a figyelmedbe! Hát persze! Hiszen csupa lovakról van benne szó. S ki volna inkább a lovak ismerője és barátja, ha nem éppen ő, a világbajnok! Hűséges négylábú társunk élő legenda – írja a könyv borítóján – gyönyörködtet, rendre tanít, tükröt tart elénk. És aki mindebből tanulni képes, az messzire juthat, akár a lovak csodálatos világában is.
Ebben a könyvben négy mese van. Az egyik tavaszi, a másik nyári, a harmadik őszi, a negyedik pedig – hát persze! – téli mese. Mindegyikben van egy főszereplő, egy kisleány vagy egy kisfiú. Róluk szól a mese. És még valamiről: legtöbbször valamilyen különös, fantasztikus dologról.
Különös ez a könyv! A képek is, meg a történet is benne. Kezded olvasni, hogy volt egyszer egy tengerészkapitány. Lapozol egyet, ott egy kép. Egy óriási nagy kép. Csupa kék. Annyi a kék, hogy lefolyik a papír szélén. Elmerülhetsz benne, akár a tengerben. De folyik tovább a történet.
A kívánságok néha teljesülnek. Még a rosszak is. Hát ezért kell vigyázni azzal, hogy mit kívánunk. Talán Kálmán is vigyázott volna, ha előre látja a dolgok kimenetelét. De nem látta. Csak a saját bajára és a saját rosszkedvére gondolt egész nyáron. Még a születésnapján is!
11. oldal / 13