Lapozó
Ezeket a verseket anyu meg apu is dudorászhatná. Kérdezd meg őket! Lehet persze, hogy nem pont így, vagy nem is éppen ezeket, de hasonlókat. Mert ezek anyu meg apu gyerekkorában még nem voltak, de hasonlók igen.
Ezeket a verseket anyu meg apu is ismeri. Ha például elkezdenéd felolvasni nekik a Darázsgarázst, talán még folytatni is tudnák fejből. Ugyanis éppen ők voltak gyerekek akkor, amikor a Szélkiáltó meg Tamkó Sirató Károly többi könyve, a Tengerecki Pál, a Pinty és ponty, a Majomkönyv, a Tengerecki hazaszáll először megjelent.
Fura királyság ez a Felső-Petúnia. Átok ül rajta. De olyan, hogy az országban mindenkinek minden reggel húslevest kell reggeliznie. A levesben kavargó betűtészták mondják meg aztán, hogy aznap kinek mit kell csinálnia.
Fura lény ez az Égimeszelő! Színországban él, magas, vékony termetű (valószínűleg innen a neve), és állandóan meszelget (vagy innen a neve, valószínűleg). Hogy mit meszelget? Hát színeket. Tavasszal halványzöldet, nyáron rózsaszínt, ősszel barnát (mit is lehetne ősszel mást?!), télen meg szürkét (hogy mért nem fehéret? biztos náluk sem esett eleget a hó).
Nem könnyű az élet bizony még egy apró mezei egérkének sem! Mert amikor megjön a hűvös, esős ősz, azt gondolnád, hogy majd egyszerűen beköltözik a faluba a rokonaihoz telelni. De nem! Nem költözhet a puha, meleg falusi kényelembe, mert a házi egerek nem szívesen látják a szegény mezei rokont. Így aztán egérként nyakába szedi a lábát, és odébbáll.
Bizony más világ járta még akkor, amikor Szent Péter és Krisztus urunk a földön járt! Vagy nem is?! Hiszen akkor is csak össze-összevesztek az emberek, a férjek a feleségeikkel, a gazdag szomszédok a szegényekkel. És manapság is gyakran elveri a jég a szőlőt, elviszi az ördög a termést. Mi is mondjuk, hogy Uram, Teremtőm! Sokszor fohászkodunk, hogy Jézus, segíts!
Ki ne ismerné Piroska és a farkas, Holle anyó, Hófehérke vagy Csipkerózsika történetét? Hát persze! Ezek mind-mind Grimm-mesék! Vagyis német népmesék, a Grimm testvérek, Jakob és Wilhelm jegyezték le őket vagy kétszáz évvel ezelőtt a német vidékeken. Kötetbe gyűjtötték és kiadták őket. Kereken 200 mese került akkor abba az első Grimm-mesekönyvbe. A legszebbeket közülük azóta sok nyelvre lefordították és sok ezer más mesekönyvbe is beválogatták. Így váltak ismertté, mondhatni, az egész világon.
Milyen messze van már szeptember, az iskolai év kezdete! Azóta már az elsősök is megtanultak olvasni. Éppen rájuk gondoltam a minap, amikor ez a kis könyv a kezembe került. Hogy miért? Mert Pepi kalóz és az elrabolt királylány történetéről szóló mesekönyv éppen nekik való. (Meg persze a másodikosoknak is!) Hogy miért? Mert jó nagyok benne a betűk, könnyű olvasni. Gyönyörűek az illusztrációk. A történet pedig kalandos.
A varázsgúnyák Őrszeme nem akárki! Egyenest Szent István király parancsára őrzi a gúnyákat, amíg a hold és a nap uralják az eget. S aki a gúnyák varázserejéről nem tud, és óvatlanul magára veszi őket, bizony, nem könnyen szabadul aztán tőlük. Előbb Őrszem társaságában be kell járnia azokat a helyeket, ahol még él Szent István népe: a Csángóföldet. Az utazás negyven napig tart. De milyen út ez!
Ennek a verseskötetnek az írói a Tündérkertből üzennek neked. Hogy az merre van? Csak egyenest délnek, aztán keletnek, ha tőlünk indulsz, legtöbbször a nap járásával szemben. Erdélyben. Lehet, jártál is már arra. De ha nem is, Elek apó küldeményei a kisbaconi házából már eljutottak hozzád. Hiszen meséjét a vitéz szabólegényről vagy rókáné mézes-mákos kalácsáról te is olvastad.
12. oldal / 13