Versek
Szaporázó
Csirr-csurr
április,
locsi-pocsi
idő,
de jó, ha a
rovarászó
kék vércse
visszajő!
Újévi köszöntő
Malmomban két bolond őröl,
most jöttek a falvédőről.
Lóvá teszik a világot,
koromból sütnek kalácsot.
Torkukból száll, zeng az ének:
Bort, búzát meg békességet!
Tik-tak
Tik-tak, tik-tak,
ingaóra,
tiki-taki, tik-tak,
ébresztő.
Tik-tak, tik-tak,
hány az óra?
Tiki-taki, tik-tak,
egy, kettő.
Két őszi vers
1.
Őszre jár az idő,
Dért nevel a hajnal,
Hideg szelek szállnak
Seregélyhadakkal.
Tóba néz az ég is,
Kékségét keresve,
Szürke ködök hullnak
Sárgult levelekre.
Szeptember
‒ Szeptember, szeptember,
mi van a kertedben?
‒ Alma, szilva, szőlő, dió
s három füttyös kedvű rigó.
Pocsolya
Láttam, láttam a kék pocsolyát,
kék pocsolyában a nap mosolyát,
nap mosolyában az ég örömét,
ég örömében a föld közönyét,
föld közönyében az utca sarát,
utca sarában a kék pocsolyát.
Csokor
Marci vadvirágokat szed.
Szedi, szedi, egyszer csak
egy óriási csokorral közelít felém.
Kérdem tőle, kinek szedte ezt a
nagy csokrot.
Azt mondja, nekem.
Hirtelen forróságot érzek,
s csak annyit tudok kinyögni:
Nagyobbat is szedhettél volna,
és tudhatnád, hogy nem szeretem a szarkalábot!
Kerek erdő
Volt egyszer egy kerek erdő,
kerek erdő, csudaszép,
kerek erdő közepében
kerek tóban kerek ég.
Kerek tóban kerek napot
ringatott a kerek ég,
fényruhába öltöztette
kerek erdő közepét.
Óriáskerék
Az eget átölelhetem,
csupán egy karnyújtás a nap,
felszálló műanyag gyümölcs,
és ülök benne én: a mag.
Hangyányik lent az emberek,
szervusztok, kedves madarak,
a város, hű, de összement,
óriási ez a pillanat.
Dundi Pofi erdőőr
Dundi Pofi
erdőőr,
sásszakálla
mohazöld.
Lakása egy
laskagomba,
lábán fenyő-
kéregcsizma.
2. oldal / 12