Versek
Gyüre Lajos: Tél
Tél, tél,
hideg tél,
zimankóval
mért jöttél?
Fergeteggel,
hóhegyekkel,
fagyos széllel,
derekkel,
cinke orrú
gyerekkel.
Múzeumban
Elmentem dédpapival
a múzeumba, ahol
nagyon régi dolgokat
láttunk. Azt mondták,
nem szabad elvinni semmit,
mert a kijáratnál jelzi a riasztó.
Koncsol László: A zúzmara
Nyirkos, havas éj volt,
ködbe bújt a kert,
elborult az égbolt,
zimankót lehelt.
Őszelő
Kis fürj kiált: – Pitypalatty,
búzaföld, nyár, itt ne hagyj!
Nünüke pisszeg: – Halkabban!
Dalt dúdol a völgykatlan.
Szeptember
Milyen ember a szeptember?
Van-e szélkabátja?
Testvére a többi hónap?
Öccse-e vagy bátyja?
Gúta
Csallóközi város Gúta,
önmagát is felülmúlta,
földvára volt kővár helyett,
megőrzi az emlékezet.
Egy szemtanú sás mesélte:
(ha nem így volt, felel érte).
Tó királya, Béka Péter
vízilencsén szép nejével,
Rézikével éldegélt,
vígan nyelte a legyeket,
s breke-breke-brekekélt.
Gurul a szellő, hempereg,
kópé kölyök-fergeteg:
térül-perdül, láthatatlan,
fürge-pörge porkalapban,
virágmintás abban-ebben,
fűruhában, porköpenyben.
Mit eszik ez a gyerek?
Pörkölt póklábat
gombával, s hozzá
lekváros kenyeret.
Nem akarok iskolába menni!
Folyton csak tenni-venni.
Számolás, olvasás, balett meg miegymás…
Otthon akarok lenni!
4. oldal / 12