Mesetár
̶ Gól volt! ̶ Nem volt gól! ̶ De gól volt!
Bálint percek óta már csak ezt hallgatta. A pálya szélén ült, és onnan figyelte a három fiút. De akkor már nem is játszottak, csak vitatkoztak egymással. A két kisebb hangosan, az idősebb kicsit nyugodtabban.
̶ Szerinted bent volt? ‒ jött oda Bálinthoz egyszer csak a legnagyobbik, Szabolcs. A két fiatalabb, Máté és Gergő követte.
Abban a városban, ahol én születtem, lakott a legvitézebb szabó. Igaz, hogy az se nadrágszabó volt, hanem szűrszabó. Szép fekete meg fehér szűröket szabott, kacskaringós tulipánokkal jól teletűzdelte. Hívták pedig Krotvai Mátyásnak a szűrszabót. Elmondom vitézségének a történetét.
Gyertyaszentelő napjának reggelén a Pista inas kisubickolta Mackó úr csizmáját, jól kiporolta, kikefélte a ruháját, aztán megszólította Jutka szakácsnét:
– Jutka néni, mára jó früstököt készítsen, mert a tekintetes úr fölkel téli álmából. Nosza, Jutka szakácsné mindjárt elkezdte csörgetni a kulcsokat és futtatni a cselédeket.
Beköszöntött a hideg tél, nagy pelyhekben hullt a hó. Ebben a zimankóban nemhogy házat, de még utat sem igen lehetett építeni. A garázs munkagépei szomorkodtak. Igaz ugyan, hogy Vilmos hívta őket hóembert építeni, de azt mondták, azt csináljon csak a hókotró. Ők inkább jó mélyen bevackolják magukat a garázsba, és téli álmot alszanak, amíg be nem köszönt a finom, meleg tavasz. Nyugalomban – s unalomban – teltek hát a napok.
A Sárkányváros. Amikor Teó megérezte a nap sugarát a bőrén, végre ki merte nyitni a szemét. Az ég kék volt, és tiszta. Egy csodaszép, ezüstösen csillogó város fölött repültek, a házak, terek és paloták között egy világoszölden csillogó folyó tekergett. Ez lenne Sárkányváros?
Valaki elvesztette a szívét, és én megtaláltam. Most biztosan azt gondoljátok, hogy Pepe már megint álmodott valamit, mert ilyen nincs, a szívét senki sem tudja csak úgy elveszíteni, mint a kesztyűjét vagy az uzsonnás táskáját.
A Művész utca tizenkettőben, pontosan az írószerbolt mellett volt a Sáfrány család cukrászdája. A kirakatban ott pompázott a sok finom keksz, sütemény és torta, amelyeket Sárkány úr sütött a sütödében, Sáfrányné asszony pedig a cukrászdában árult.
A király felsóhajt. Szeretne találni egy királyfit a lányának, Királykisasszonynak, de Nagy Sárga Dinó, aki a Királykisasszony erkélye alatt lakik, egyetlen lovagot sem enged a közelébe.
A Zománc utca 20.-ban rendel a félelmetes Fognyűvő doktor. Rebesgetik róla, hogy gyerekeket eszik. Gyerekeket, akik élnek-halnak az édességért, de fogat mosni, azt már nem szeretnek. Elmesélem, hogy mit csinál velük, de csak azoknak, akik nem ijedősek. Akik félnek vagy egyenesen gyáva kukacok, azoknak máris eljött a mese vége, tessék menni aludni! De előtte még: fogmosás! Nézzünk körül, maradt itt még valaki, aki gyáva? Nincs senki? Jó, akkor tehát folytathatom.
Mackó tekintetes úr levelet kapott hazulról. A borítékra számos paca közt ez volt írva:
Adassék e Levéll mackó Muki Urnakk Rokonisze retettel.
– Ejha – gondolta magában Mackó úr –, valamelyik kis lusta Mackó öcsém vagy Mackó húgom írhatta ezt, aki szekundát kapott a helyesírásból az iskolában! Hja, a helyesírásban nagyon hátul kullog a nemes család.
12. oldal / 17