Több mint száz éve annak, hogy a norvég Roald Amundsen és felfedezőtársai elsőként elérték a Déli-sarkot. Három napot töltöttek el akkor az embertelen hidegben, méréseket és megfigyeléseket végeztek. Napjainkban a Dél-sarkvidéken több kutatóállomás működik. Köztük a legújabb, a legnagyobb és legmodernebb az amerikai Amundsen-Scott bázis.
Az építkezés nehézségei
A kutatóállomást pontosan a Déli-sarkra építették (1956-ban). Kezdetben még nem volt alkalmas állandó emberi tartózkodásra. Több bővítés után aztán hozzákezdtek egy vadonatúj bázis kialakításához. Kilencévnyi munka után, 2008 januárjában adták át a kutatóknak és a kiszolgáló személyzetnek a Roald Amundsenről és Robert Falcon Scottról, a két felfedezőről elnevezett állomást.
A hatalmas építkezést nemcsak a cudar hideg és az állandóan fújó viharos szél nehezítette. Nagy gondot jelentett az is, hogy a helyszínt jobbára csak repülőgéppel lehet megközelíteni. A teherszállító gépek leszállásához pedig kizárólag az ottani „nyári” hónapokban tudtak megfelelő körülményeket biztosítani. A világos órák számára viszont nem lehetett panasz, hiszen ott pontosan hat hónapig van nappal (szeptembertől márciusig) és hat hónapig éjszaka.
Biztonság és kényelem az ordító hidegben
Az Amundsen-Scott kutatóállomáson átlagosan 150 ember tartózkodik. Biztonságuk és kényelmük érdekében az építmény a lehető legmodernebb technológiával készült. Az extra erős hővédelemről (nyáron –25°C, télen, tehát állandó sötétségben –65°C körül van az átlaghőmérséklet) hármas üvegezésű ablakok és fagyálló légzárású ajtók, a fűtésről pedig egy bonyolult, de igen környezetkímélő rendszer gondoskodik.
A szolgálatot teljesítő személyzet kényelmét üvegház, tornaterem, zeneszoba, könyvtár, szauna, étterem és egy csomó más berendezés szolgálja. Szükség is van azonban a nyugodt körülményekre, hiszen a kutatóknak és az őket segítő alkalmazottaknak nemcsak a bezártság, hanem a hat hónapig tartó sötétség elviselése is óriási lelki megterhelést jelent.
Állandó készenlétben
A tudósok az állomáson állandó készenlétben állva folytatnak meteorológiai, csillagászati és geológiai megfigyeléseket. Kiemelten kutatják a felső légkör, azon belül is az ózonréteg változásait. Az Amundsen-Scott bázis emellett az egyik legjobb hely a Földön a csillagászati megfigyelések számára, hiszen a sarkvidéken rendkívül tiszta a levegő. Másrészt a hat hónapig tartó tökéletes sötétség olyan lehetőségéket teremt a kutatásra, a csillagok vizsgálatára, amelyek máshol aligha képzelhetők el.
Kérdezz!
Ki volt Robert Falcon Scott?
Roald Amundsen angol versenytársa, aki másodikként járt a Déli-sarkon. Egy hónappal a norvég felfedező után, 1912. január 17-én érte el négy társával együtt úti célját. Ott azonban megdöbbenve tapasztalta, hogy Amundsen megelőzte őt; a norvég zászló már ott lobogott kitűzve a Déli-sarkon. A visszaúton a kudarctól és a fizikai fáradságtól elcsüggedt csapat tagjai a rendkívüli hidegben sajnos mindannyian életüket vesztették.
Tudtad?
A Déli-sarkra először 1956. október 31-én szállt le repülőgép. Bár addig is többen átrepültek az Antarktisz felett, senki nem merte megkockáztatni a leszállást, ugyanis nem lehetett kiszámítani a landolásnál felmerülő nehézségeket.
A Déli-sarkon leszálló repülőgépek motorját földet érés után sem állítják le soha, ugyanis az erős fagy miatt képtelenség lenne azokat újraindítani. Így a leszálló gépek mindig rövid tartózkodás, ki- és bepakolás után tovább is állnak a kontinens szélén lévő, némileg enyhébb klímájú McMurdo állomásra.