Kifli és Cicúr
Kifli és Cicúr egész nap, sőt egész héten nagyon jó kutya volt. Nem ugattak meg egyetlen járókelőt sem a parkban, nem nézték ki Bibi szájából a falatot, s amikor a gazdi este fáradtan hazaért, nem nyaggatták őt, hogy labdázzon velük.
Kifli és Cicúr felkerekedtek, hogy megnézzék jövendő otthonukat, a saját házat. Tele voltak reménnyel! Főleg abban bíztak, hogy az a sajtember hagyott némi sajtot a házban. Meg persze abban is, hogy a ház a sajátjuk lesz, hiszen otthonra van szükségük, kerttel és jó közlekedéssel.
Kifli egész nap a térképet, Cicúr meg az internetet bújta. Lázasan keresték a megfelelő lakóhelyet, ahol nem kéne mindennap bezárva lenni, vagy titokban kiugrálni az ablakon. Ha már egyszer Bibi kijelentette, hogy ezután nem tud itthon lenni velük egész nap, nekik kell megoldást találni az új helyzetre.
Cicúr orrát már kora hajnaltól csiklandozta a nyitott ablakon befújó szellő, de csak azért se nyitotta ki a szemét. Neki holmi szél ne mondja meg, mikor ébredjen fel! Emlékszel Cicúrra? Hát Kiflire? Ők az a két kutya a zöld zsalugáteres, sárga házból, akik a gazdájukkal, Bibivel meg Lulu macskával együtt egy kalandos, ám nagyon is veszélyes út során megtalálták a világ Titkos Könyvtárát és az onnan eltűnt könyvet. Hű, micsoda utazás volt!