Természetkalendárium
Faluszéli mezőn, árokparton legelésző tehén még nem is olyan régen megszokott látvány volt mifelénk. A falu pásztora a nagyapák gyerekkorában naponta kihajtotta a csordát a legelőre. A tehén fontos háziállat volt, tejet, húst adott a családnak, sok mezőgazdasági munkában segített, szántottak, fuvaroztak vele.
Húsvétra a kiskecskék is megszületnek, s néhány nap után már vidáman ugrándoznak anyjuk körül a zöld fűben. A kedves, játékos állatokat ma egyre többfelé házi kedvencként is tartják, mert etetése nem túl költséges, elfogyasztja a ház körül keletkezett zöld hulladékot, gyomokat, kaszálás helyett rá lehet bízni a gyep karbantartását, de még a megtrágyázását is a kertben.
Húsvét felé egyre több a nyuszi körülöttünk. Nyuszik festik a hímes tojásokat a képeslapokon, az áruházak édességpolcain csokinyulak kínálgatják magukat, kisnyuszikkal vannak tele a vásárok, a kisállat-kereskedések ketrecei, hogy aztán az ünnep napján a kertben is nyulak rejtsék el a fűbe a hímes tojásokat a kisgyerekek nagy örömére.
Februárban még tart a tél, de a természet már a tavaszra készül. A gazdasági udvarban is egyre élénkebb az élet. Születnek a kisbárányok. Ők a legfürgébbek az udvar új jövevényei között.
A disznó nagyon okos és tanulékony állat, az ember társaságát meg egyenest igényli. Fontos háziállat volt még nem is olyan régen a falusi udvarokban. Persze elsősorban nem a tanulékonysága miatt, hanem mert a család hússal való ellátásáról jórészt a disznók gondoskodtak.
A pulyka a baromfik között a legnagyobb. Régebben olyan falusi gazdaságokban tartották szívesen, ahol nagy volt az udvar, rétre, legelőre nyílt, s a pulykák egész nap kószálhattak a szabadban. Vad természetüket a háziasított fajták is mindmáig megőrizték, fontos számukra a tágas tér, a nagy szabadság.
A libák nagyon okos madarak. Ahogy a dalban is, mindig szép sorban mennek a nagy tóra, a tarlóra. (Biztosan ismered: Száz liba egy sorban…) Ez a természetes viselkedés a számukra. Fegyelmezett állatok, követik a vezetőt, a gúnárt vagy a libaanyát, a ludat.
A baromfiudvarból nem hiányoztak régen a kacsák. Vidám hápogásuk, vicces totyogásuk jó kedvre derítette a háziakat. A gazdasszonyok kedvelték ezt a szárnyast, mert igénytelen, tartása olcsó és nem sok gonddal járt, különösen mocsaras, tóhoz, patakhoz közel fekvő vidékeken, ahol akár egész nap kint bogarászgathattak a vízen. Becsülték tolláért, tojásáért, zsírjáért és ízletes húsáért.
A falusi udvarokban még nagyszüleid gyerekkorában is sok volt az állat. Tyúkok, kakasok, kacsák, libák, kecskék, birkák zajongtak egész nap a ház körül, az istállóban tehén bőgött, akár ló is nyerített, követelte a gazdától a magáét.
Rengeteg állat él körülöttük, ha körbenézünk akár csak a szobában, biztosan látunk egy pókot a sarokban, behallatszik valamelyik énekesmadár trillája az ablakon, az utcán kutyák, macskák sétálnak. Sajnos azonban vannak olyan állatfajok, amelyek egyedszáma egyre csökken, annyira, hogy már a kipusztulás veszélye fenyegeti őket. Többek között azért, mert az ember elhódítja, tönkreteszi az élőhelyüket, vagy túlzott mértékű a vadászatuk. Lássunk most néhányat ezek közül a csodás állatok közül!
1. oldal / 16