Természetkalendárium
Húsvét felé egyre több a nyuszi körülöttünk. Nyuszik festik a hímes tojásokat a képeslapokon, az áruházak édességpolcain csokinyulak kínálgatják magukat, kisnyuszikkal vannak tele a vásárok, a kisállat-kereskedések ketrecei, hogy aztán az ünnep napján a kertben is nyulak rejtsék el a fűbe a hímes tojásokat a kisgyerekek nagy örömére.
Februárban még tart a tél, de a természet már a tavaszra készül. A gazdasági udvarban is egyre élénkebb az élet. Születnek a kisbárányok. Ők a legfürgébbek az udvar új jövevényei között.
A disznó nagyon okos és tanulékony állat, az ember társaságát meg egyenest igényli. Fontos háziállat volt még nem is olyan régen a falusi udvarokban. Persze elsősorban nem a tanulékonysága miatt, hanem mert a család hússal való ellátásáról jórészt a disznók gondoskodtak.
A pulyka a baromfik között a legnagyobb. Régebben olyan falusi gazdaságokban tartották szívesen, ahol nagy volt az udvar, rétre, legelőre nyílt, s a pulykák egész nap kószálhattak a szabadban. Vad természetüket a háziasított fajták is mindmáig megőrizték, fontos számukra a tágas tér, a nagy szabadság.
A libák nagyon okos madarak. Ahogy a dalban is, mindig szép sorban mennek a nagy tóra, a tarlóra. (Biztosan ismered: Száz liba egy sorban…) Ez a természetes viselkedés a számukra. Fegyelmezett állatok, követik a vezetőt, a gúnárt vagy a libaanyát, a ludat.
A baromfiudvarból nem hiányoztak régen a kacsák. Vidám hápogásuk, vicces totyogásuk jó kedvre derítette a háziakat. A gazdasszonyok kedvelték ezt a szárnyast, mert igénytelen, tartása olcsó és nem sok gonddal járt, különösen mocsaras, tóhoz, patakhoz közel fekvő vidékeken, ahol akár egész nap kint bogarászgathattak a vízen. Becsülték tolláért, tojásáért, zsírjáért és ízletes húsáért.
A falusi udvarokban még nagyszüleid gyerekkorában is sok volt az állat. Tyúkok, kakasok, kacsák, libák, kecskék, birkák zajongtak egész nap a ház körül, az istállóban tehén bőgött, akár ló is nyerített, követelte a gazdától a magáét.
Rengeteg állat él körülöttük, ha körbenézünk akár csak a szobában, biztosan látunk egy pókot a sarokban, behallatszik valamelyik énekesmadár trillája az ablakon, az utcán kutyák, macskák sétálnak. Sajnos azonban vannak olyan állatfajok, amelyek egyedszáma egyre csökken, annyira, hogy már a kipusztulás veszélye fenyegeti őket. Többek között azért, mert az ember elhódítja, tönkreteszi az élőhelyüket, vagy túlzott mértékű a vadászatuk. Lássunk most néhányat ezek közül a csodás állatok közül!
Sorozatunk legelején írtunk már a legszínesebb állatokról, amelyek azért viselnek szemet gyönyörködtető, tarka toll-, bőrruhát, pácélt, bundát, hogy felhívják magukra a környezetük figyelmét, vagy éppen ellenkezőleg, a segítségével elrejtőzzenek a rájuk vadászók elől. Most olyan állatokat mutatunk, amelyek csak két színt választottak maguknak a sok közül, a feketét és a fehéret, ám a mintázat, amit e kettő kiad, káprázatos.
Tavasszal színes ruhát ölt a természet. Harsog a fű zöldje, virítanak a sárga, lila, kék, rózsaszín virágok, felveszik díszes ünnepi tollruhájukat az udvarlásra készülő madarak. Mintha egyszeriben minden azt akarná, hogy vegyék őt észre.
1. oldal / 15