Mesetár
A nagy, bundátlan kétlábúak, akik szintén a házban éltek, jó pár ünnepélyt tartottak az év folyamán. Hermina pókasszony kedvence azonban az október végi muri volt. A többi ünnepség mind alkalmat adott a kétlábúak számára a takarításra, rendrakásra.
A könyvek
A kisegér ült a kuckójában, és olvasott. Hogy kuckója is volt? Miért ne lett volna?! Mindenkinek van, aki el nem tékozolja, vagy aki meg nem eszi. A kisegér pedig, akármilyen falánk volt is, itt még nem tartott.
Már harmadik napja egyedül ebédelek. Legalább senki nem ellenőrzi, hogy eszem-e a levest. Pedig most eszem, megeszem, egész jó. Dédi telefonon hív, később megy csak a szokásos gyógykezelésre, mert ma van a szállodánk előtt az infanteristatalálkozó, és azt nem szabad kihagynunk.
Hóvirágok
Egy szegény asszony azt mondta egyszer a legkisebb fiának:
– Gyere, bújócskázzunk a Hami erdőben!
A kisfiú boldogan ment vele. Mikor az erdőbe értek, kérte az anyját:
– Hadd bújjak el én előbb!
Ábril úr praliné- és parféboltja csodálatos cukrászda volt. Ahogy a neve is elárulja, elsősorban pralinékat és parfékat forgalmazott – mindegyiket Ábril úr készítette a saját kezével, néha a lábával, amikor a vásárlói igény sürgős édességgyártást kívánt. A sürgős édességgyártás márpedig gyakran szükségeltetett, hiszen Ábril úr cukrászdájában készültek a leghíresebb és legfinomabb sütemények.
A tavaszi szél
Az erdőben áll egy bokor. Tavasszal bolyhos kis barkák nőnek rajta. Jött egyszer egy bolondos szellő, körbekerülte a bokrot, megcsiklandozta a barkákat, azok meg nevettek, kacagtak. Akkor a szellő gondolt egyet, és a hátára kapta a legkerekebbet.
Részlet a Tündérnaptár (Panka és Csiribí 4.) című könyvből
Régóta tartott már a tél. Csiribí, az erdei tündérfiú kicsit rá is unt már a szánkózásra, korcsolyázásra, hógolyózásra.
– Mit lehet csinálni februárban? – töprengett, miközben a barátnője, Panka tölgyfa házában ücsörgött a kandalló előtt. – Megvan! Hiszen ilyenkor szokás farsangi mulatságot rendezni! Figyelj, Panka! Meghívjuk az összes barátunkat egy nagy álarcosbálra!
– Küldjünk mindenkinek meghívót! – javasolta Panka.
A zsidó kalendárium szerint 5522. tirsi hónap hetedik napján (azaz 1762. szeptember 25-én) a Schreiber szülőknek kisfiuk született.
Csikóca figyelni szeretett a legjobban, szemügyre venni mindent, ami a vízi világban történik. Fényes szemei, akár a csillagok. Egyik szemében magadat, a másikban – amelyet minden irányban forgatott – a tovaáramló vízi mindenséget láthattad.
Részlet a Színország lovagja című könyvből
Színország legnagyobb tavában, melyet kissé túlzóan Olajzöld-tengernek neveztek, volt egy lakatlan sziget. Azazhogy nem is volt igazán lakatlan, ugyanis ott éldegélt Vérvörös Lajos, az óriás. Mérhetetlenül gazdag óriás volt ez a Lajos. Aranytól tündöklő palotában lakott, kincseskamrájának polcai roskadoztak a sok gyémánttól. Éppen ezért élt a szigeten. Az emberek közt egyvégtében attól rettegett, hogy meglopják.
1. oldal / 17