Mesetár
Hogyan jutott Agancsi és Nyakkendi a nevéhez
Nem tudom, valójában hogyan nézett ki Agancsi és Nyakkendi. Szerintem apa sem tudná pontosan megmondani. Vagy mindig másképp jellemezné őket? Agancsit mindig úgy képzeltem el, mint egy szarvast, de nem akármilyen szarvast, hanem egy szép agancsos szarvast, szóval amilyen elsőként az eszetekbe jut a „szarvas” szó hallatán.
Ördöglyuk
Megy a cigány ember, mendegél, legalább egy méterrel a háta mögött követi őt a felesége. Közben olyan hangosan beszélgetnek, hogy valaki azt hihetné, osztoznak. No de hová mennek? Hát az Ördöglyukhoz.
A nagy, bundátlan kétlábúak, akik szintén a házban éltek, jó pár ünnepélyt tartottak az év folyamán. Hermina pókasszony kedvence azonban az október végi muri volt. A többi ünnepség mind alkalmat adott a kétlábúak számára a takarításra, rendrakásra.
A könyvek
A kisegér ült a kuckójában, és olvasott. Hogy kuckója is volt? Miért ne lett volna?! Mindenkinek van, aki el nem tékozolja, vagy aki meg nem eszi. A kisegér pedig, akármilyen falánk volt is, itt még nem tartott.
Már harmadik napja egyedül ebédelek. Legalább senki nem ellenőrzi, hogy eszem-e a levest. Pedig most eszem, megeszem, egész jó. Dédi telefonon hív, később megy csak a szokásos gyógykezelésre, mert ma van a szállodánk előtt az infanteristatalálkozó, és azt nem szabad kihagynunk.
Hóvirágok
Egy szegény asszony azt mondta egyszer a legkisebb fiának:
– Gyere, bújócskázzunk a Hami erdőben!
A kisfiú boldogan ment vele. Mikor az erdőbe értek, kérte az anyját:
– Hadd bújjak el én előbb!
Ábril úr praliné- és parféboltja csodálatos cukrászda volt. Ahogy a neve is elárulja, elsősorban pralinékat és parfékat forgalmazott – mindegyiket Ábril úr készítette a saját kezével, néha a lábával, amikor a vásárlói igény sürgős édességgyártást kívánt. A sürgős édességgyártás márpedig gyakran szükségeltetett, hiszen Ábril úr cukrászdájában készültek a leghíresebb és legfinomabb sütemények.
A tavaszi szél
Az erdőben áll egy bokor. Tavasszal bolyhos kis barkák nőnek rajta. Jött egyszer egy bolondos szellő, körbekerülte a bokrot, megcsiklandozta a barkákat, azok meg nevettek, kacagtak. Akkor a szellő gondolt egyet, és a hátára kapta a legkerekebbet.
Részlet a Tündérnaptár (Panka és Csiribí 4.) című könyvből
Régóta tartott már a tél. Csiribí, az erdei tündérfiú kicsit rá is unt már a szánkózásra, korcsolyázásra, hógolyózásra.
– Mit lehet csinálni februárban? – töprengett, miközben a barátnője, Panka tölgyfa házában ücsörgött a kandalló előtt. – Megvan! Hiszen ilyenkor szokás farsangi mulatságot rendezni! Figyelj, Panka! Meghívjuk az összes barátunkat egy nagy álarcosbálra!
– Küldjünk mindenkinek meghívót! – javasolta Panka.
A zsidó kalendárium szerint 5522. tirsi hónap hetedik napján (azaz 1762. szeptember 25-én) a Schreiber szülőknek kisfiuk született.
1. oldal / 18