Mesetár
Régen volt biz az már, mikor engem iskolába vittek! Máig is emlékszem az első benyomásokra, talán soha nem is fogom elfeledni. Jó apám vitt kézen fogva egy nagy, rettenetes épületbe, aminél iszonyúbb palotát elképzelni sem lehet. Nagy vastag falai voltak, magas márványlépcsőkön kellett felkapaszkodni az erős vasajtóig, úgy jutottunk egy hosszú, iszonyatos folyosóra, aminek lehetetlen volt belátni a végét.
Törpincs éppen ezermesterkönyvét lapozgatta egy lapulevél árnyékában. Órák óta azon törte a fejét, mit is eszkábáljon össze. Homlokát ráncolta, s hozzá medvehagymát rágcsált.
Nem sokkal azután, hogy az óvó nénik leszedegették az ablakról a karácsonyi papírhópelyheket, az egész óvoda titkolódzásba kezdett. Akkor igazi ugyanis a farsang, ha senki sem árulja el, milyen jelmezt készít magának.
Még mindig csak 10 óra 42 van, ezért bemegyek a mamával a munkahelyére. A mamám és a papám is tengeri állatokkal foglalkozik.
Hogyan jutott Agancsi és Nyakkendi a nevéhez
Nem tudom, valójában hogyan nézett ki Agancsi és Nyakkendi. Szerintem apa sem tudná pontosan megmondani. Vagy mindig másképp jellemezné őket? Agancsit mindig úgy képzeltem el, mint egy szarvast, de nem akármilyen szarvast, hanem egy szép agancsos szarvast, szóval amilyen elsőként az eszetekbe jut a „szarvas” szó hallatán.
Ördöglyuk
Megy a cigány ember, mendegél, legalább egy méterrel a háta mögött követi őt a felesége. Közben olyan hangosan beszélgetnek, hogy valaki azt hihetné, osztoznak. No de hová mennek? Hát az Ördöglyukhoz.
A nagy, bundátlan kétlábúak, akik szintén a házban éltek, jó pár ünnepélyt tartottak az év folyamán. Hermina pókasszony kedvence azonban az október végi muri volt. A többi ünnepség mind alkalmat adott a kétlábúak számára a takarításra, rendrakásra.
A könyvek
A kisegér ült a kuckójában, és olvasott. Hogy kuckója is volt? Miért ne lett volna?! Mindenkinek van, aki el nem tékozolja, vagy aki meg nem eszi. A kisegér pedig, akármilyen falánk volt is, itt még nem tartott.
Már harmadik napja egyedül ebédelek. Legalább senki nem ellenőrzi, hogy eszem-e a levest. Pedig most eszem, megeszem, egész jó. Dédi telefonon hív, később megy csak a szokásos gyógykezelésre, mert ma van a szállodánk előtt az infanteristatalálkozó, és azt nem szabad kihagynunk.
Hóvirágok
Egy szegény asszony azt mondta egyszer a legkisebb fiának:
– Gyere, bújócskázzunk a Hami erdőben!
A kisfiú boldogan ment vele. Mikor az erdőbe értek, kérte az anyját:
– Hadd bújjak el én előbb!
1. oldal / 18