Meskete
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy sudár, szép szál erdei fenyő a messzi magas hegyekben. Egy hatalmas szikla peremére sodorta a szél még magkorában. Ott megkapaszkodott, és a kevéske földből meg az esővízből táplálkozva erős fává növekedett.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy öregember. A falu szélén lakott egy kis házban. Nem volt az a ház se nagyon szép, se nagyon díszes, pedig az öreg híres fazekasmester volt. Messze földön senki olyan szép csuprokat meg fazekakat nem tudott készíteni, mint ő.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy legelő. Ezen a legelőn legelészett egy kisbárány és egy egész juhnyáj. A kisbárány nagyon szeretett legelészni. Jó étvággyal harapta a zsenge füvet, kóstolgatta az illatos fűcsomókat, egyik finomabb volt, mint a másik. Észre sem vette, és már egészen messze jutott a nyájtól.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy zöld varangy. A patakpartján lakott egy lapos kő alatt. Ott vackolta be magát még ősszel, amikor hidegre fordult az idő, és ő fázni kezdett. De jött a jó idő, egyre többet sütött a nap, és melegedett a talaj is a patakparton. A varangy kinézett a kő alól.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdő. Abban az erdőben élt egy vaddisznómama a kilenc malacával. A kilenc malac mind vidáman szaladt az anyja után az erdőben, hogy megtanulja, miképp túrja ki a finom falatokat a talajból. Amikor egy-egy ilyen útról hazatértek, olyan szurtosak voltak a malacok, hogy az anyjuk se ismert volna rájuk, ha nem vele együtt járták volna az erdőt.
Élt egyszer egy pocok. A mezőn lakott egy bokor alatt. Napközben élelmet kutatott a környéken, éjszaka pedig olyan mélyen aludt, hogy még azt sem hallotta meg, amikor hatalmas hóviharral megérkezett a mezőre a tél. Reggel aztán kimenni sem tudott a vackából, úgy eltorlaszolta a bejáratot a hó.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas erdő. Ez a hatalmas erdő akkora volt, hogy három országot is beterített. A szélén állt egy kicsike házikó. A kicsike házikóban éldegélt egy öreganyó.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfarkas. Jött az ősz, fújta a szél a faleveleket. Jó játék a széllel meg a falevelekkel kergetőzni. És míg kergette őket, a kisfarkas jó messzire elkószált a falkájától. Mire észrevette, hogy eltévedt, a nap már lemenőben volt. A kisfarkas megijedt. Mi lesz vele éjszaka, ha nem talál haza?
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy iciri-piciri kis egér a falu szélén egy pajtában, annak is a legsarkában, egy picike kis egérlyukban. Nem sok vizet zavart ott ez a kis egér. Szerényen éldegélt, néha elrágcsált egy-egy búzaszemet valamelyik lyukas zsákból, de csak a csúnyábbakból, és csak módjával, igazán nem csinált nagy kárt.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis kuvik. A kert végében lakott egy fenyőfán. Napközben a fa odvában szunyókált. Csak éjszaka hallatta a hangját, de akkor nem fogta vissza magát. Rikoltozott órákon át.
1. oldal / 4