kab41

 

Kilenc még sosem látott havat, nagyon meglepődött hát, amikor egy hideg délutánon az égből nem víz, hanem furcsa, fehér pelyhek kezdtek esni.

− Hó, hó, hó! Havazik! – kiáltozták az udvar lakói, azok, akik egy évnél idősebbek voltak, és már láttak ilyet.

kab69

 

Kilenc a tavi kaland után kerülte a kacsákat. Úgy érezte, egy életre elege van az izgalmakból, a kerítésnek pedig, aminek a tetején a nővérei továbbra is ott billegtek nap mind nap, még csak a tájékára sem ment. Szép csendesen csipegetett az udvaron, elbeszélgetett az öreg tyúkokkal, megkapirgálta a szilvafa tövében a talajt, sétálgatott, és élvezte a nyugalmat.

kab64

 

Mi van a kerítésen túl? Kilenc el sem tudta képzelni. Bár azt sem tudta, kíváncsi-e egyáltalán bármire is a kerítésen túli világból.

kab42

 

Kilenc, a kis fogolyszínű tyúk egy kora őszi, aranysárga reggelen a kerítés tövében kapirgált. Éppen azon gondolkodott, vajon történik-e aznap valami érdekes, valami szuper, valami fantasztikus dolog vele. Mondjuk, sikerül-e végre felrepülnie a kerítés tetejére, hiszen már nagyon ideje volna, hogy ő is lásson az udvarnál valami többet a világból. Nővérei amióta megtanultak repülni, egész álló nap a kerítésen feszítenek, és Kilenc ahányszor csak elsétál arra, sajnálkozó pillantásokkal méregetik őt, amitől ő még kisebbnek és szerencsétlenebbnek érzi magát, mit máskor.

kab51

 

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy udvar. Egy faluvégi kis ház udvara. Nem volt benne más, csak egy vén szilvafa, egy kis domb meg néhány ól. Hogy milyen állatok éltek az udvarban? Ó, volt ott minden! Kacsa, liba, gyöngytyúk, malac, bárány, kecske, kakas, tyúk. Egyszóval sok és sokféle állat. Volt hát nyüzsgés az udvarban! Mindig történt benne valami.