Az udvarban
A gyöngytyúk korán ébredt, hajnal előtt. Körülötte még mindenki aludt. Aludtak a gyöngycsibék, mind az öt. Aludt a gyöngykakas, odébb a tyúkok, a fehérek, a vörösek, a sárgák, a kopasznyakú. Még a nagy vörös kakas sem ébredt fel.
Kormos és Foltos, a két kiskecske kinn ugrált az udvaron. Végigfutottak a kerítés mellett oda és vissza egyszer, aztán még egyszer, aztán újra, aztán körben, aztán keresztben és kulcsban. Aztán Kormos kijelentette:
− Unatkozom!
Foltos kicsit gondolkodott, majd azt mondta:
− Egy kicsit én is, de mit csináljunk?
Szeder kutya ma vidáman ébredt. Ahogy beleásított a kelő nap sugaraiba, csak úgy táncoltak pofáján a kis fekete foltok.
− Ma van a szülinapom! − kiáltotta oda a farakás tetején nyújtózkodó Józsi macskának.
Egy téli délelőttön Pihe lúd a vetésben csipegetett a többi vetési lúddal együtt, amikor elkezdett havazni. Először észre sem vette a szállingózó hópelyheket, mert csak az evésre, a finom friss csemegére figyelt. Egy idő után azonban minden fehér lett körülötte, még a vetés is, így aztán Pihe felnézett az égre, hogy lássa, mi ez a hulló fehérség.
Hol volt, hol nem volt, valahol az Üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú malac túr, született egy kismalac. Pont újév napján. A kurta farkú szomszédjában. Ahogy az ilyenkor malacéknál lenni szokott, az egész rokonság és szomszédság meglátogatta az újszülöttet, a boldog anyukát és a büszke apukát.
Zokni kutya egyedül bóklászott a Nagyréten. Sem Tappancs szomszéd, sem a szemben lakó Morzsi kutya nem jött ki játszani vele. Talán a hideg miatt, talán állatorvoshoz mentek, ki tudja? Zokni lógatta az orrát. Senki sem volt, akivel kergetőzhetett volna, akivel áshatna egy jó mély gödröt, vagy csak szépen végigszimatolnák az összes bokrot és fát.
A kiskertbe, egészen pontosan a bal felső sarkába reggel besütött egy huncut tavaszi napsugár. Nem akadályozta őt ebben semmi, hiszen az orgonabokron még sem rügyek, sem levelek nem voltak, amik bármit is eltakartak volna előle.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy virágoskert. Abban a kertben csodavirágok nőttek. Első látásra ugyan nem voltak csodásabbak, mint azok, amik a te vagy az én kertemben nőnek, de tudtak beszélni. Nemcsak tudtak, hanem beszéltek is egyfolytában.
Hol volt, hol nem volt, ott, ahol a kurta farkú malac túr, a falu végén élt egy kutya. Ennek a kutyának tavasszal kiskutyái születtek, pontosan kilenc. A kilenc kiskutya egész nap az anyja körül ugrándozott és vinnyogott szakadatlanul. Hol tejet akartak, hol játékot, hol egy kis törődést, nyalogatást, simogatást.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy és öreg macska. Olyan vén volt már ez a macska, hogy folyvást aludt. Szinte az egész napot átaludta, csak kora hajnalban kelt föl, kakasszóra, hogy üdvözölje a kelő napot, és reggeliért nyávogjon a gazdasszonynál.