Olimpiai kisokos
Az olimpiai eszme alapvetése, hogy olimpia nem maradhat el, legfeljebb nem kerül megrendezésre. Ezért van az, hogy a tavalyi, párizsi nyári olimpia a 33-as sorszámot kapta, noha igazából „csak” a 30. megrendezett, megtartott játékok volt. Sorozatunk mostani részében utánajárunk, hogy mi az oka ennek az ellentmondásnak.
Sorozatunk előző részeiben az ókori olümpiák történetét és az újkori játékok előképeit tekintettük át, most viszont már az első igazi olimpiai játékokkal és az olimpiák két fontos jelképével is fogunk foglalkozni. Izgalmas időutazás lesz!
Köztudott, hogy az első újkori olimpiai játékokat 1896-ban Athénben, Görögország fővárosában rendezték. Az azonban talán kevésbe ismert, hogyan éledt újjá az olimpiai mozgalom, hogy a több mint ezer évnyi fényes múltra visszatekintő ókori játékok – melynek történetét I. Theodosius császár 393-as döntése zárta le pogány praktikának bélyegezve az olümpiát – hagyományaira építve megszülessen az ötlet, amelyből a modern idők legnagyobb szabású sporteseménye nőtt ki.
Sorozatunk legújabb részében időutazásra indulunk. A messzi múltban kalandozunk, az ókori Görögországban, azon belül is a Peloponnészosz félszigeten, Olümpia városában. Több mint ezer éven át itt tartották ugyanis Zeusz isten tiszteletére azt az atlétikai és vallási rendezvényt, amely aztán a modern olimpiák előképe lett.
A magyar sportolók a párizsi olimpia második felében sem okoztak csalódást, nem volt hiány érmekben és helyezésekben. Női öttusában és taekwondoban egy-egy arany-, férfi nyílt vízi úszásban egy arany- és egy bronz-, kajak-kenuban pedig sok-sok ezüst- és bronzérmest köszönthettünk.
Új sorozatunkban a világ legfontosabb sporteseményével, a négyévente megrendezésre kerülő olimpiai játékokkal fogunk foglalkozni. Áttekintjük az olimpiák történetét, kiderítjük azt is, hogy miért maradt el háromszor is az olimpia, megnézzük a játékok legfontosabb jelképeit, kabaláit.