Versek
Tél
Tó partjára kiült a tél,
ki bizony,
nem mehetsz már át a tavon
ladikon.
Békakirály palotája
csupa jég,
békakirály tíz bundában
heverész.
Tél
Tó partjára kiült a tél,
ki bizony,
nem mehetsz már át a tavon
ladikon.
Békakirály palotája
csupa jég,
békakirály tíz bundában
heverész.
Siklik a szánkó
Siklik a szánkó,
ej-haj,
hogy nagyon fázom,
nem baj!
Libben a sálam,
táncol,
zúzmara hull a
fákról.
Szállj a lánggal!
Lepke, lepke,
szárnyad ég.
Szállj a lánggal,
vár az ég.
Röppenj rá,
hol tiszta, kék.
Ha még mindig
lángban égsz,
hűs virág az
esti ég.
Napfényt csipegetnek
Az alkonyi szürkület úgy feküdt
végig a tájon,
mint egy fáradt koldus a park
fakó lócáján.
Száraz kenyerének
szárazabb morzsái
a nap utolsó sugaraival
hullanak a fűre.
A madarak
napfényt csipegetnek.
Nyári emlék
Harapásnyom az a dinnyén,
nem lék!
Kavarog bennem száz nyári
emlék.
A patak útja
Hegyoldalról
dudorászva
fut a kis patak,
botladozik,
hasra esik,
de továbbszalad.
a lónak azért építenek...
a lónak azért építenek
olyan nagy istállókat –
nem tudod?, tényleg nem tudod?
akkor én megmondom! –
A cinkének...
A cinkének van vityillója,
vivátoz már reggel óta.
És új cipője?
Azt nem látom,
mert folyton illeg-billeg, billen, berreg, begyeskedik,
itt egy, ott egy.
Egyszeriben többen lettek?
Meghozom a tavaszt
Behavazott papiron
kilenc betű –
kilenc apró nyuszinyom.
Behavazott papírra
zöld és lila
csíkokat, pöttyöket rajzolok.
Zöld és lila, zöld és lila –
kilenc apró ibolya.
1. oldal / 13