A mi falunk, Buzita határ menti kis település Kassától 25 kilométerre, a Kanyapta völgyében. A Buzitai Alapiskola tavaly ünnepelte hatvanadik születésnapját.
Az évfordulóra kopjafát állítottunk az épület hatalmas parkjában. Erre rátekintve eszünkbe jutnak a korábbi pedagógusok és a tanulók, akik innen kikerülve a világ sok táján, még Amerikában, Kanadában is öregbítik iskolánk hírnevét. Tíz településről járnak hozzánk a gyerekek, Restéről, Buzitáról, Alsóláncról, Felsőláncról, Hímből, Nagyidáról, Komarócról, Szesztáról, Szepsiből és Péderből. A tanítási órák után 17 szakkörben fejleszthetik tovább a képességeiket. Néptánccsoportunk, a Kelepelők nemcsak helyben és a környék településein, hanem a határon túl is gyakran szerepel, és mindenhol elvarázsolja a közönséget. Másik büszkeségünk a Buzitai Citerazenekar. Felléptek már Pozsonyban, Budapesten, Prágában, sőt Lengyelországban is. Tavaly elnyerték a Szlovákia Legjobb Citerazenekara címet.
A tanulás mellett a sportolásról sem feledkezünk meg. A kosárlabda- és futballtornákon, iskolánk tanmedencéjében, télen a jégpályán, a sí- és tánctanfolyamokon edzhetik magukat eleget a gyerekek. Ebben az iskolai évben öt országos versenyre jutottunk el és szerepeltünk sikeresen. De van sok iskolai rendezvényünk is, mint a Fut az egész iskola, Ki mit tud?, Sulikopogtató, tartunk diáknapokat, téli vásárt, kézműves foglalkozásokat, papírgyűjtést. Anyák napi és karácsonyi műsorunkat mindig telt ház előtt adjuk elő. Mindezt gyönyörű környezetben tehetjük. Iskolaépületeink megújultak, van tanmedencénk, vannak sportpályáink, még saját gyümölcsösünk, fenyvesünk, fáink, virágaink, madaraink is vannak, amelyekért a fenntartónknak és ügyes gondnokainknak is köszönettel tartozunk.
Mohňanský Csilla, iskolaigazgató
Csimpajkó
Csimpajkó, a kiscica
elég muris, vizslácska,
felmászott a függönyre,
nyivákolt a bőröndre.
Leszedte a nagymama,
hálás volt a kismacska,
jót tanult az esetből,
többet nem lesz bőröndőr.
Ucekaj Vivien, 4. osztály, Buzitai Alapiskola
Az én anyanyelvem
A magyar az én anyanyelvem. Ez a nyelv nagyon kedves a számomra, hiszen mindent, amit eddig tudok, ezen a nyelven tanultam meg. Az első szó, ami elhagyta a számat, magyar volt. Magyar családba születtem. Az iskolában is magyar nyelven tanulok. Nagyon örülök, hogy az apukám ezt lehetővé tette a számomra.
Szitás Szofia, 4. osztály, Buzitai Alapiskola