Tina és Toby márciusban Sárosban kirándul. Nem mintha a tél örömei, a hó és jég után most a tavaszi esőknek és a sárnak szeretnének örvendezni. Dehogy! Különben is, ki tudja, miért nevezték el ezt a vidéket éppen a sárról (egészen pontosan Sáros váráról)!
Hiszen nem lapos és sáros, hanem éppen hogy hegyes-völgyes táj ez. Nem olyan magas, zord hegyek vannak ugyan errefelé, mint a Magas-Tátra, hanem jóval szelídebbek. De ezek is a Kárpátok hegycsoportjaihoz tartoznak Szlovákia északkeleti csücskében. Nevezetes vidék Sáros. Hajdanán ezen vezetett keresztül a Fekete-tengert a Balti-tengerrel összekötő fontos kereskedelmi út. Ma viszont a szép városkáiról, gyógyfürdőiről, fatemplomairól, opál- és sóbányájáról híres.
Sáros vára
Hatalmas, nagy kiterjedésű vár állhatott egykor ezen a hegytetőn. Épületei még így, romokban is impozánsak. A király birtoka volt. Innen védték az ország északi határát és a Lengyelországba vezető kereskedelmi utat. Egyszer maga IV. Béla király is a falai közt keresett menedéket, mégpedig a gyászos végű muhi csata után. A várat ekkor jól megerősíttette.
Bártfa
Ez a kis város Szlovákia büszkesége. Ódon főtere, a kontytetősnek mondott házak sora nem ok nélkül kerül be néhány éve az UNESCO természeti és kulturális örökségének jegyzékébe. Olyan értéket képviselnek a világban, amely érdemes a védelemre és a megőrzésre. A főtér közepén áll az egykori városháza épülete. Ma múzeum van benne. A szép házakat a városka német lakói emelték több száz évvel ezelőtt. A vászonszövéshez és a kereskedéshez is kiválóan értettek ezek a régi emberek. I. Lajos király ezért városukat, Bártfát a szabad királyi városok rangjára emelte.
A királyi fürdő
Bártfafürdő forrásvizeinek gyógyhatása van. Ezért épült ki itt a fürdő, aminek a híre korán eljutott még a királyi udvarokba is. Olyan előkelőségek pihentek itt, mint Sisi, a magyar királyné, akinek szobra is áll a fürdő egyik sétányán.
Solivar - A sóvári só
Sáros híressége a só. Évszázadokon át folyt itt a kitermelése a hegyek gyomrából. A régi módszert, ahogy ökrökkel és lovakkal hajtott szivattyúkkal a sós vizet bőrzsákokban a felszínre hozták, főzték, raktározták a sót, megtekinthetik a látogatók a bányához tartozó régi épületekben. Maga a sóbányászat azonban néhány éve sajnos megszűnt Sóváron.
A fatemplomok hazája
A sárosi hegyes-völgyes tájak szorgos ruszin – más szóval rutén – népe mestere volt egykor a faházak építésének. Még a templomaikat is fából emelték. Ezekből a remekművekből néhány ma is áll. Kettő a Sárosi Szabadtéri Múzeumban, Bártfafürdő mellett is megtekinthető. A Sárosi Skanzen a legelsőként létrehozott szabadtéri múzeum Szlovákiában. A sárosi ruszin és szlovák nép egykori életét mutatják be itt a faházakban.
A sárosi opálbányák
A sárosi opálbányák mélyéről csodás, színjátszó ásvány került a felszínre, a legszebb és legértékesebb opál egész Európában. De az opálbányákat is bezártak, s a járatokat a denevérek vették birtokukba. Az ő érdekükben a bányát védetté nyilvánították Jó hír, hogy néhány éve – 90 év szünet után – újra megnyitottak egy bányát, amit a turisták is látogathatnak.
Tudtad?
A sót nem véletlenül hasonlítják a népmesékben az aranyhoz. Rendkívül fontos szerepe van a táplálkozásban, abban, hogy egészségesek maradjunk. Régen azok a városok, amelyek sószállító utak mellett feküdtek vagy sókereskedéssel foglalkoztak, mind meggazdagodtak.