Sík vidéken a táj képéhez hozzátartoztak régen hatalmas vitorláikkal a szélmalmok. A nagy lapátok méltóságteljesen forogtak a szélben, hajtották a malomkereket, őrölték a gabonát. Mára alig néhány maradt meg belőlük, valamennyi értékes műemlék.
A szélmalom nagyon régi találmány. Olyan száraz vidékeken építettek szélmalmot, ahol vízfolyás, patak, folyó nemigen volt, viszont rendszeresen és eleget fújt a szél. Víz hiányában a szél erejét használták arra, hogy meghajtsák vele a malomkereket. A mi tájainkon leginkább gabonát őröltek bennük, akárcsak a vízimalmokban. A világ más részein viszont arra is van példa, hogy szivattyút hajtott, amivel öntöztek, vagy mint Hollandiában, a tengertől elhódított területek víztelenítésére használták őket. Mindenesetre a vízimalmokkal együtt a legfontosabb energiaforrások voltak egészen a gőzgépek feltalálásáig.
A toronyszerű nagy építményt kőből, téglából vagy akár vályogból emelték. Rajta a kicsi tetőszerkezetbe ágyazták be a szélkereket a hatalmas vitorlákkal. A tető forgatható volt. Így érték el, hogy a vitorlák mindig szélirányba forduljanak. A szélmalmok a mi vidékeinken négy vitorlával hajtották meg a szélkereket, s az forgatta a malomkövet. A hatalmas lapátokra vitorlavásznat feszítettek, ebbe kapaszkodott a szél. A vitorlákat a szélkerékkel a tetőszerkezetbe ágyazták. A malomépület emeletén volt a malomkerék a garattal. Itt öntötték be a gabonát. A megőrölt liszt innen a földszinti ládákba vagy zsákokba csurgott, s azokban gyűlt össze.
Nagy munka volt a malom működtetése. A molnárnak sok mindenhez értenie kellett. Állandóan figyelte az időjárást, a szél járását. Ha változott a szél iránya, akkor a megfelelő irányba kellett fordítania a tetőt a vitorlákkal. A szerkezetek karbantartását, a vitorlák javítását mind a molnár maga végezte, kiválóan értett az ácsmunkákhoz, de még a malomkövet is ő vágta. Ha sokat fújt a szél, mint például húsvét előtt a böjti szelek, akár éjjel-nappal dolgozott. Szélcsendes időben aztán kényszerpihenőt tartott. Fontos szerepe volt a malomnak a környék életében. Az emberek ide jártak beszélgetni, híreket hallani, ügyeket intézni. Nemegyszer még a leányválasztás is a malomban történt.
Szlovákia területén mindössze egyetlen szélmalom maradt meg, a cseh határhoz közeli Holicson. Ezt a malmot több társával együtt akkor építették a 18. században, amikor nagyon száraz évek jártak arrafelé, és a vízimalmok nem működtek. Magyarországon főleg az Alföldön áll még néhány szélmalom. Némelyik működőképes, de már csak a turisták kedvéért forognak a malomkerekek benne. Kengyelen madármegfigyelő állomásként üzemel egy.
