A zólyomi erdőség szélén, ahol a Szalatna patak a Garam folyóba ömlik, ott emelkedik Végles vára. Királyi birtok volt sokáig, Nagy Lajosnak meg Mátyás királynak is kedvelt tartózkodási helye vadászatok idején.
A hatalmas zólyomi erdő híres volt áthatolhatatlanságáról. Csak a benne élő pásztorok ismerték rejtett útjait, barlangjait és jó vizű forrásait. Mesélik, hogy még a tatárok is csak a szélén pusztítottak, a menekülő emberek után még ők sem merészkedtek be az erdőbe. Lajos király szenvedélyes vadász volt. Sokszor napokon át űzte a becserkészett vadat. Így történt ez a zólyomi erdőben is. Olyan kitartással követte a megsebzett vaddisznó nyomát, hogy népes kísérete elmaradt mellőle. Már csak két fegyverhordozója volt vele, amikor egy tisztásra értek. A tisztás fölött kopár dombtető, azon egy takaros kis vár állt. A király és kísérői megörültek, mert azt gondolták, hogy itt végre megpihenhetnek.
Az egyik őr, ahogy a toronyból megpillantotta őket, lekiáltott:
– Kik vagytok?
– A király áll előtted – mondta Lajos.
– Hogy lehetnél te a király? – nevetett fel az őr. – Ruhád kopott, külsőd csapzott, s kísérőid száma is csak kettő?!
A király kísérői nem hagyhatták, hogy egy katona így beszéljen urukkal. De hiába győzködték, az őr csak nem engedte be őket. Hűen őrködött tovább a posztján. Mígnem a sűrűből előbukkantak a lemaradt kísérők. Az őr ezután hanyatt-homlok rohant, hogy kitárja a kaput a felséges úr előtt. A fegyverhordozók menten meg akarták őt büntetni. A király azonban leintette szolgáit: „Ez az őr nem tudhatta, hogy a királlyal van dolga. Azt gondolta, útonállók vagyunk. Helyesen cselekedett, hogy elsőre nem adott hitelt a szavunknak, s a rábízott várat megvédte.”
Végles várának fontos szerepe volt azokban az időkben, amikor a törökök a gazdag bányavárosokat ostromolták. Végles védte Besztercebánya, Selmecbánya, Korpona kincseit. Később az Esterházy család fényűző lakhellyé alakította át. Sokáig vadászkastélyként használták. Csak a legutóbbi háborúban vált rommá. Akkor leégett (1945-ben). Nemrég megkezdték a felújítását. Ha elkészül, luxusszálló lesz belőle.
A királyok és nemesemberek legfőbb mulatsága régen a vadászat volt. Az uralkodók a vendégeiket, királyokat, követeket többnapos vadászatra vitték kedvelt vadasparkjukba, erdejükbe. Leginkább nagyvadakra, medvére, vaddisznóra, szarvasra vadásztak. S miközben jól szórakoztak, a fontos államügyeket is megbeszélték. A vad űzését már gyerekkorban gyakorolták. Korán megtanulták a lovat is megülni. Így készültek fel az igazi feladatra, a harcra a csatatéren.
A medvevadászat nem volt veszélytelen mulatság. Az állatot gyalogos és lovas hajtók meg kutyák űzték, hajszolták, mígnem a vadászok gerellyel vagy dárdával közelről leterítették. Egy emlékezetes zólyomi vadászat során Lajos királyt magát is megsebesítette egy felbőszült medve. A király vadászgerelyével támadt rá, hogy megölje. De a medve előbb terítette le a királyt, és sebeket ejtett a lábán. Lajos csak a védelmére siető kísérője ügyességének köszönhette az életét.
Tudod-e?
A vadászatokon régen íjjal és lándzsákkal ejtették el a vadat. Ugyanolyan fegyverekkel vadásztak, mint amilyeneket az igazi harcokban is használtak. Fontos kellék volt a jól betanított ló is, akár csak a csatákban.
Feladat
Van-e erdő, vadaspark a környéketeken, ahol vadászni is lehet? Milyen vadak élnek benne? Érdeklődd meg egy vadásztól!