A tengerektől a hegyekig, a hegyektől a folyókig a föld tele van szebbnél szebb falucskákkal. Annyival, hogy megszámolni se lehet őket. Mindezek közül a legszebb mégis az a falucska, ahová a gólya elvitt bennünket. Hogy mitől szépek a falucskák? Attól, hogy pirosba öltöznek a sok almafától, sárgába a sok vajkörtétől, kékbe a szilváktól. Csángóföldön is erősen szépek a falvacskák. Mifelénk még nem volt olyan ember, aki valamely falucskában sétált volna, és ne csorgott volna a nyála azt látva, hogy ragyognak a fák a kertekben a gyümölcsöktől. Ha mégis volt valaki, az biztos vak lehetett.
A csángó ember jól tudja, hogy ahol nincsen fa, ott honnan lenne egészség, ezért gondoskodok arról, hogy a fák egymás hátán nőjenek. A csángó falucskák nemcsak a fáktól szépek, hanem attól is, hogy egy vagy több patakocska szövi át őket. Hát micsoda szép lehet az a falu, ahol a patakocskában lubickolnak mezítláb az apró emberkék, kergetve a ludakat, a kacsákat! De ez még semmi. Ha meglátnák a fiatal menyecskéket font gecákkal, feltűrt katrincával, ahogyan sulykolják a ruhákat a patakban, hát annál szebb csak a túlvilágon lehet talán a mennyország. Ahogy mondom. Amikor először sátort vert a csángó ember, nagy szemeket meresztett, és jól körülnézett, hogy legyen patak is, erdő is, mező is. A csángó ember nem szereti a sátrát továbbvinni, ahová előbb sátort vert, ott olyan gyökereket ereszt, hogy se a tűz, se a víz ki nem szakítja a földből, nem beszélve, hogy elkergetni egy csángót a szülőföldjéről még senkinek sem sikerült, és nem is fog sikerülni sohasem.
Csángóföldön egy olyan faluban, ahol a fák egymás mellett ragyogtak, és a közepén patakocska folyik, élt régen egy szép leány. Olyan szép volt, mintha a mennyekből pottyant volna le. Nem lakott olyan legény a faluban, akinek a szíve ne kapott volna lángra miatta, és ne kérte volna meg a leány kezét legalább egyszer. A szép leány egyik legénynek a szerelmét sem utasította el, mindegyiknek azt mondta, hogy építsenek neki házat a falut elhagyó patakocska második és harmadik kanyarja közé. Karácsonyra készen legyen a ház, mert akkor majd bekopog a legszebb házba, oda megy feleségül, és amennyi fát talál a kertben, annyi gyereket szül az urának. A falu legényei ezek hallatán és a szép leány szerelmére vágyakozva építési lázba estek. Nem volt legény a faluban, aki akkor ne épített volna új házat. Karácsonyra mindegyik ház készen állt. Egyik szebb volt a másiknál. Mindegyik kürtője füstölgött. Favágás közben a legények imádkozva várták, hogy karácsony éjszakáján a szerelmük hozzájuk kopogjon be, de hiába vártak. Karácsony napján egy legényt se lehetett látni az utcákon, mindegyikük azon búslakodott, hogy máshoz kopogott be a szép leány és nem hozzá. A következő nap ölte őket a kíváncsiság és az irigység, hogy ki lehet a kiválasztott legény, ezért elmentek a paphoz, és megkérdezték, kivel adta össze a szerelmüket. Amikor bementek a templomba, azt látták, hogy a szép leány mozdulatlanul áll az egyik sarokban. A legények a papnak estek, hogy mit tett a szerelmükkel, miért babonázta meg, hogy most mozdulatlanul áll a sarokban. Volt, aki azt is mondta:
– Ejnye-bejnye, atyám, a tízparancsolatot nemcsak prédikálni kell, hanem be is kell tartani!
Az atyának nagy szerencsével sikerült élve megúsznia. Látva, hogy a legények majdnem belehalnak az elkeseredésbe, így szólt:
– A faluban a legények ellustultak az utóbbi időben. A gólya se gyakran járt errefelé mostanában, ezért imádkoztam a falu védőszentjéhez, aki most mozdulatlanul áll előttetek, hogy nyissa meg a szíveteket a házasságra.
A legények nem akartak hinni a papnak, ezért nekiestek a leánynak, hogy meggyőződjenek, kőből van-e, vagy sem. A szobrot annyi darabra törték össze, amennyien voltak, így mindenki elvitt egy darabot a szerelméből emlékbe. A hírt, hogy a faluban minden legénynek szép háza van, a szomszéd faluba is elfújta a szél, így a táncházba máshonnan is eljöttek a leányok, és a legények választhattak maguknak szép menyasszonyt, akinek aztán a gólya babákat is hozott. Szerencsére akkoriban még volt sok gólya, így mindegyik házhoz tudott vinni annyi babát, amennyi gyümölcsfa volt a kertben, ahogyan a falu védőszentje is kívánta. Az emberek a falut mindmáig Szépfalunak nevezik, nemcsak a szép házakért, hanem a szép menyecskék és a szép gyerekek miatt is. Na, valljuk be őszintén, hogy azért a szépfalusi legények se csúnyák.
Sinkó Veronika rajza
Ebben a mesében olyan szavak is vannak, amelyeket talán nem is ért mindenki. Mi lehet például a geca vagy a katrinca? Hogyan nézhet ki egy kürtő? Mit történik a ruhával, amikor a patakban sulykolják?
Talán csak azok tudják, akik arrafelé, azon a tájon laknak. Hiszen ezek tájszavak, ahogy a felnőttek mondják. Vagy mégsem? Te is tudod a jelentésüket?
Írd meg! Vagy rajzold le és küldd el nekünk
Ha helyes a szófejtésed, feltesszük oldalunkra, hogy a többi gyerek is lássa, és megtanulja ezeket a különös szavakat.