Puszkapiszka szurtörpe
Ott lakik a bajuszban, tanyája a szakáll, rétje a borosta. Ha vicsorog, így csinál, hogy grrrr. Ha nem, akkor is.
A puszkapiszka fajtánál borzalmasabb szurtörpe nem létezik.
Szurtörpék persze vannak egyebütt is: laknak a fecsedli tüskéjén, a hüjeti bundája alatt, sőt, beépültek a porcicamaffiába is. De a leggonoszabbak a puszkapiszkák fajtájához tartoznak.
A puszkapiszka szurtörpe előfordulása meglehetősen gyakori. Jönnek vendégségbe a nagybácsik, a tatusok meg a szomszéd, és mind puszit akar a gyerektől.
Így:
‒ Hej, hogy mekkorát nőttél, eszem a szívedet! ‒ és már csattan is a puszi.
Vagy így:
‒ Hínnye, tán csak nem hagytátok ezt a kölköt az esőn? Úgy nől, mint a bolondgomba!
És a gyerek hiába ellenkezik, máris smirgliződik az arcához a szőr.
A szurtörpe pedig csakis erre vár. Előugrik a szőrből, és kidörzsöl a kölökből egy falatnyi gyerekséget.
Az ám a finom falat! Dörzs-dörzs-dörzs.
Egyszerre persze nem sokat, a szurtörpe nem mohó. De folyton éhes.
Dörzs-dörzs-dörzs.
A gyerek meg csak nől. És minden szurkapiszka után egyre kevesebb benne a gyerekség: elfelejti a játékait, nem kell neki a mese, nem olvas már képregényt.
És ha fiú, sőt, olykor, ha lány is, lassan szakállt növeszt. És akkor már neki is lesz egy szurtörpéje, aki puszit akar.
Ott lapul apu szakállában is. (Amiről persze apu nem tehet.)
Ellensége a borotva. Fú, ha tudnátok, mennyire utálja a borotvát!
Nagyapu szurtörpéje
Rajzolta: Sanda Franciska, 2. osztályos tanuló
a Szomory Dezső Utcai Általános Iskolából