Október végén már készülődnek a télre a fülesbaglyok. Kisebb-nagyobb csoportokba verődnek, néhol akár száz madár is összegyűlik és együtt tölti a napot.
Az erdőszélről, ligetekből a hideg elől gyakran behúzódnak az ember közelébe. Kertekben, parkokban, öreg temetőkben pihengetnek egy-egy-nagyobb fán a sűrű ágak között. Az ilyen telelő csoportok tél végéig maradnak együtt, aztán szétválnak, és ki-ki indul a párjával fészket rakni.
A fülesbagoly ragadozó madár. Kedvence a mezei pocok, de a verebet sem veti meg. A zsákmányt horgas, éles csőrével veri agyon. A hím mély „húú” hangját főleg tavasszal hallani, amikor halkan udvarolgat a párjának. Bezzeg hangosan követelőznek a fiókák. „Pí-pí” sipákolásuk egy kilométerre is elhallik. Így kérnek eleséget az öreg madaraktól. De amint kirepülnek a fészekből, néhány nap múlva teljesen önállósodnak és messzire kóborolnak a szülői háztól.
Sajnos a fülesbaglyok is egyre inkább rászorulnak a védelmünkre. Sok elpusztul közülük a villanyvezetékek miatt, vagyis áramütéstől. Az is nagy gond, hogy gyakran nem találnak megfelelő fészkelőhelyet. Ők ugyanis nem építenek saját fészket, hanem más madarak, a szarka vagy a varjú elhagyott fészkében költenek, de fák odvába is beköltöznek. Arra is van példa, hogy balkonládában fészkelt s ott költötte ki fiókáit egy fülesbagoly.
Szigorúan védett madár!
Feladat
Október végén tarts terepszemlét a lakóhelyeden! Mérd föl a kertek, parkok, udvarok nagyobb fenyőfáit, tujáit, nem telepedtek-e meg az ágai közt fülesbaglyok! Ha találsz ilyet, jelentsd a tanító néninek vagy valamelyik madártani, természetvédelmi egyesületnek az interneten!