Másnap reggel Letti és Letícia egyszerre ébredt, még az óra csörgése előtt. Letícia gyorsan elbújt az ágy alá. Amikor az öreg vekker megcsörrent, Letti anyukája lépett a szobába.
− Ébresztő, hétalvó, hasadta süt a nap!
− Mmmm… − nyöszörgött Letti, mint akinek nagyon nem akaródzik felkelni. Valójában pedig már nagyon is éber volt, sőt, egészen izgatott a rájuk váró, kalandosnak ígérkező nap miatt.
− Megyek mááár…
− Kelj fel, vár a reggeli! A tízórais dobozodba tettem egy banánt, jó lesz?
− Hú, nagyon… Izé… Lehetne kettő? Farkaséhes vagyok… vagyis leszek, azt hiszem!
Anyukája Lettire nézett.
− Semmi akadálya! – azzal kiment a szobából.
A két lány gyorsan felöltözött. Szerencséjükre Lettinek kedvence a kék szín, így könnyű volt két nagyon hasonló kék pulcsit és kék farmert találni a szekrényben. Először Letti ment a fürdőszobába.
− Gyere, csillagom, reggelizz gyorsan, különben elkésel! – szólt utána az anyukája.
Majd Letícia is kibújt a szobából és ment a mosdóba.
− Csak… izé… nem mostam meg jól a fogam! − makogta az anyuka felé.
Letti anyukája elgondolkodva nézett a lány után, és fejcsóválva töltötte ki a reggeli kakaót.
Letícia leült reggelizni. Jóízűen falatozott a friss kifliből, amikor Letti anyukája megkérdezte:
− Mondd csak, mikor is lesz az a szülői? Tegnap reggel említetted, de kiment a fejemből. Hányra menjek oda?
− Hoppá, valamit elfelejtettem… bepakolni a táskámba! – pattant fel gyorsan Letícia az asztaltól, és befutott a szobába.
Egy pillanat múlva Letti lépett a konyhába, és folytatta a reggelit.
− Ha jól emlékszem, négykor kezdődik – vetette oda, remélve, hogy anyukája nem vesz észre semmit.
Szerencsére így is volt. Letti anyukája a faliórára pillantott, pont, amikor Letti lenyelte az utolsó falatot a tányérról.
− Gyerünk gyorsan, elkésünk! Ha nem sietsz, én is! Sőt, én már el is késtem! Kislányom, kapd össze magad!
− Ugyan, anyu, menj nyugodtan, a suli itt van a sarkon túl, nem kell elkísérni, és az ajtót is be tudom már zárni!
− Biztosan?
− Persze! Menj csak!
− Akkor rohanok! A tízóraidat itt ne felejtsd! Puszika! – nyomott egy búcsúpuszit Letti fejére az anyukája, és elviharzott.
− Letícia, kijöhetsz! Kérsz még kakaót meg kiflit? Van még!
− De jó! – szaladt a konyhába Letícia. – Imádom a kiflit! Nálunk mindig csak kuglóf van, meg mazsolás kalács! Meg marcipán és gumicukor! Nem is szeretem a marcipánt! De ez a kifli, hát ez isteni!!!
Letícia belakmározott a reggeliből, aztán a lányok útnak indultak az iskolába. Útközben, vigyáztak, nehogy ismerősökbe botoljanak, ezért időnként megbújtak egy-egy oszlop vagy kerítés mögött. Közben haditervet készítettek. Letti elmagyarázta az iskola működését a királynőnek.
− Nahát! És tényleg ezt mind tanuljátok? Számok? Matek? Torna? Nálunk csak tánc- és illemtan van! És csak lányoknak! Illetve nekem meg az udvarhölgyeknek. Magántanulók vagyunk. A pukedli volt a féléves tananyag, meg hogy hogyan kell szépen fogni a teáscsészét! A tornaóra ennél sokkal jobb lehet!
− Akkor azt boldogan átadom neked, és az olvasást is. Matekra meg majd bemegyek én. Jó lesz így?
− Nagyon is! És mi lesz a tornaórán? Futni meg bukfencezni is lehet?
− Naná, sőt, kell is! Meg kosarazni, bordásfalra mászni és mindenféle hülyeséget csinálni a labdával.
− Te ezeket nem szereted?
− Hááát… nem vagyok valami ügyes, úgyhogy nem szeretem. Futni meg kimondottan utálok!
− Én imádok! De nekem nem lehet, mert egy királynő sosem rohan, hanem mindig méltóságteljes!
− Na, ebben az iskolában nem kell annak lenned! Futhatsz, amilyen gyorsan csak bírsz!
Letti első órája környezetismeret volt. Mialatt ő az órán ült, Letícia megbújt az öltözőszekrényben a papucsok közt. A következő óra előtt cseréltek, mert szükség volt Letícia gyöngybetűire. A tanító néni egészen elképedt Letti füzete láttán. Meg is jegyezte, hogy Letti biztosan angyallá változott az éjjel, mert sehol egy tintapaca, sehol egy maszatfolt, és a betűi olyan szépen sorakoznak egymás mellett, mint fecskék a dróton! Sőt, Letti keze sem pacás, és egyáltalán, ma nem is kócos!
− Tetszik tudni, új a fésűm! És elkezdtem vitaminokat szedni. Csodákra képesek! – magyarázkodott Letícia a tanító néninek, közben megpróbált bizalomgerjesztően mosolyogni.
Lehet, hogy nem sikerült teljesen meggyőznie a tanító nénit, de az nem firtatta tovább a dolgot.
A következő óta torna volt. Letícia végre, először életében, kedvére kifuthatta, kibukfencezhette, kilabdázhatta magát, és még a bordásfallal is megismerkedett. Nem csak a tanító néni, de Letti osztálytársnői is furcsállották az ügyességét, gyorsaságát.
− Mi van veled? Gepárdot reggeliztél? – kérdezte egy hosszú, szőke hajú lány Letíciát.
Az csak zavartan vigyorgott:
− Tudod, a vitaminok, amiket szedek…
Az óra végeztével Letícia nem tartott a lányokkal, hanem az öltözőszekrényekhez rohant.
− Letti! Baj van! Nem ismerem az osztálytársnőidet! Mi van, ha valami olyat kérdeznek, amire nem tudom a választ!
− Ugyan, oda se neki! Csak kérd meg őket, hogy meséljék el, mi történt a Violetta tagnapi részében, mert lemaradtál róla a házik miatt. Hidd el, szóhoz se fogsz jutni! Te csak bólogass!
− Rendben! − suttogta a szekrénynek Letícia.− De mi az a Violetta?
− Majd megtudod! Menj, siess öltözni, aztán gyere vissza. Matek jön, az az enyém!
Így telt el a délelőtt. Egy kicsit mindenki furcsállotta Letti viselkedését, ami egyik órán egészen új volt, a másikon szokásos, de azt senki nem gondolta volna, hogy két lányról van szó. Letícia közben mindent megtudott a lányok kedvenc tévésorozatáról. Ebédszünetben aztán megbeszélést tartottak a tornatermi öltözőben, olyankor ott nem jár senki.
− Eddig egész jól ment! – örvendezett Letti.
− Igen, pedig életemben nem izgultam még ennyire! – suttogta kipirultan Letícia. – Imádom a tornaórát! De délután sajnos unalmas királyi illemtanóra lesz, muszáj hazamennem!
− Hagyd csak rám! Majd én szépen átmegyek és elücsörgök azon az órán, a marcipánok és kalácsok társaságában. Te meg addig otthon megírhatod szépírásból a házimat. Mit szólsz?
− Pompás terv!
És így is lett. A lányok legnagyobb megelégedésére Letti anyukája, tanárai, osztálytársai még csak nem is sejtették, micsoda összeesküvés szereplői voltak ezen a fantasztikus napon!
Balla Margit
Szabó Zelmira rajzai