Ebben a könyvben egy kislány mesél. Mindenféle történetet mond el. Hogy miről? Hát miről szoktak a kislányok mesélni? Ezer és egy dologról. A családjukról, apuról, anyuról, a tesókról, nagymamáról, nagypapáról, a barátokról, iskoláról, manókról, békákról, pókokról, zöld majmokról... nem sorolom.
Csupa világos történet. A kislány szerint ugyanis a könyvekben világos mesék vannak (a sötétek a szoba sarkában lapulnak), és a világos mesék mindig jókedvűek. Ez valószínűleg igaz. Mert ez a könyv is világos – tényleg! még a rajzok is azok benne – és jókedvű. Én is jókedvvel olvastam végig. Hogyha most mégis megkérdeznéd, melyik történet tetszett benne a legjobban, azt mondanám, az ahol nem valami kézzelfogható dologról volt szó, hanem valami egészen másról. Például az unalomról. Vagy a sutyorgásról meg a susmusról. Hogy miért pont ezek? Mert ezekből kiolvastam, hogy milyen érdekesen gondolkodnak a kisleányok. Meg arról is fogalmam van most már, hogy a kislányok miért pont úgy viselkednek, ahogy viselkednek. (Cerkabella Könyvkiadó)
Békés Rozi rajzaival