2025 májusának legutolsó napjaiban ismét a gyerekeké volt a Csallóköz fővárosa. Pozsonytól a messzi bodrogközi Tiszacsernyőig mindenfelől érkeztek a gyerekcsoportok, ovisok, iskolások Dunaszerdahelyre, a bábozók és a színjátszók országos seregszemléjére.
Az idei volt a 49. Duna Menti Tavasz. Jövőre kerek félszáz éves lesz a rendezvény! Bizony, tekintélyes szám ez, és nem kis teljesítmény, ami mögötte van: rengeteg gyerek, pedagógus és szülő munkája az évtizedek alatt. Igaz, a munka szó helyett itt inkább játékot kéne írnunk, hiszen minden bábozó és színjátszó gyerek tudja – de még a pedagógusok és a szülők is –, hogy micsoda nagyszerű játék ez. Mennyi öröm, nevetés, vidámság van a próbákon, milyen fantasztikus izgalommal jár a felkészülés egy-egy előadásra, mennyire nagyszerű dolog színpadra állni, közönség elé lépni, szerepelni.
Ez a sok jó érzés mind ott volt most az idei fesztiválon. A három nap alatt végig szédületes fesztiválhangulat uralkodott a nézőtéren, a szünetekben, a délutáni programokon. Némelyik előadás alatt, mintha csak focimérkőzésen lett volt, zúgott, dobolt, tapsolt, kiáltozott a közönség, annyira magával ragadta a játék.
Az első nap, ahogy az már hagyomány, most is volt térzene, a város kulcsainak átadása, a Duna Menti Tavasz emlékjelének – bizony, már olyan is van! – a megkoszorúzása. Aztán következtek a bábosok, majd a második és a harmadik napon a színjátszók – ők voltak többen – és a szerkesztett játékok csoportjai. Népmese, bibliai történet, komédia, krimi, mindenféle műfaj színpadra került. A zsűri szerint az idei kínálat rendkívül színes és színvonalas volt. Annyira, hogy a színjátszóknál például három csoportot is gyémántsávval jutalmaztak, s még három különdíjat is kiosztottak. Délutánonként aztán pihentetőül mindennap volt Meseváros lufibohóccal, kézműveskedéssel, játékkal, zenével.
Egyszóval jó volt most a Duna Mentin lenni, jól sikerült az ide nagy találkozó. (Annak ellenére, hogy a szervezőknek bizony voltak gondjai – anyagiak, persze – mindennek a bebiztosításával.) A fesztivál újságja, a Fürge Irka az együttlét öröméről, a színpad iránti szenvedélyről, a művészet előtti tiszteletről, csodáról cikkezett.
Hát rajta! Készülhetünk jövőre az ötvenedikre! Legyen az ideinél is még jobb, ha tud!
Az eredmények és további információk ide kattintva érhetők el..
Angyal Sándor fotói