Valamennyi alkotás ihletője vers volt, mégpedig Polgár Anikó Paleocsontevés című kötetének valamelyik verse.
Lapozzatok bele a könyvbe vagy akár a 2019. októberi 
-ba, vagy itt, a honlapon keressetek rá a kötetre és olvassatok bele, hátha ihletet kaptok ti is az alkotáshoz! Ha a munkátokat elkülditek a szerkesztőségünkbe, a legjobbakért ajándékkönyvet küldünk, mégpedig a Paleocsontevés című verseskönyvet.
Csörgő Dávid: Az ötperces szünet
Kornél, Dani, Balázs és Andris
kártyát cserélgetnek,
én Alexszel beszélgetek.
A lányok rohannak és üvöltöznek.
Mindjárt vége a szünetnek.
A tanár az osztályba lépve,
mindenki leül a helyére.
Kezdődik a matek.
Mikor lesz a következő szünet?
Hosszú ez az óra.
Mikor megyünk haza…
Hôlka Adrián: Flóra és az oposszumok
Ha a strandon vagyok, mindig nézem,
hogy hol vannak az oposszumok.
Félek, hogy bármikor felbukkanhatnak.
Kornél, Arni és Ada folyton oposszumoknak
nevezik magukat, és üldöznek, majd rám csimpaszkodnak.
Azt állítják, hogy én vagyok az oposszumfa.
Én viszont nem akarok fa lenni, mivel a fa férges.
A férgek pedig felmásznak a lábamon,
és csikizik mindenemet.
Aztán bemásznak a fülembe és az orromba.
Az oposszumok pedig jönnek,
és megint rám csimpaszkodnak.
Lukács Sára: A pók 6 szeme
A póknak 6 szeme van. Az elsővel a kakaóba néz bele. A másodikkal az udvart nézi. A harmadikkal, a negyedikkel, az ötödikkel gyermekeit figyeli. Nem maradt más hátra, csak a hatodik és egyben az utolsó. Ezzel azt várja, hogy mikor lép be szeretett édesanyja, az ajtót kémleli.
