Gondoltad volna, hogy az olyan apróságokban, mint például a tetoválás vagy a halloweenkor ránk vigyorgó töklámpások, egy ősi kultúra nyomait őrizzük? Pedig így van, nem egy szokásunknak, mai dolognak már a régi kelták életében is fontos szerepe volt.
Gyógyító varázslók
Sorozatunk előző részeiben szóltunk a rómaiakról, akik kővel burkolt utakkal hálózták be a birodalmukat. A görögök színházakat, az egyiptomiak égbe törő sírhelyeket építettek. A kelták számára viszont az volt a fontos, hogy minél közelebb legyenek a természethez. Mélyen tisztelték a napot, a holdat, de a növény- és állatvilágot is, és egyáltalán nem gondolták azt, hogy az ember bármiben is fontosabb lehet ezeknél. Szerették a zenét, főleg fúvós hangszereken és dobon szólaltatták meg a dalaikat, amikben a természet és az élet szépségéről énekeltek.
A tudás és a bölcsesség őrzői náluk a druidák, akik tanítók, gyógyítók és papok is voltak egyszerre. Sokat tudtak a világ dolgairól. Tudásukat azonban nem agyag- vagy kőtáblákra vésték, mint a mezopotámiaiak vagy az egyiptomiak, hanem fejben őrizték, és szóban adták tovább a tanítványaiknak. Varázslatos történeteket meséltek, a kelta gyerekek ezért őket magukat is varázslóknak gondolták. Híres mágus volt például Merlin, akiről már biztosan te is hallottál.
A druidák a természetgyógyászatban ugyancsak járatosak voltak. Számos gyógynövényt ismertek, és ezekkel gyógyítottak. A betegség elűzéséhez persze gyakran a szellemeket és az isteneket is segítségül hívták. Áldozatot mutattak be nekik, túlvilági lényekhez fohászkodtak, közben jómaguk titokzatos füstbe burkolóztak, ami a szemlélő számára valóban varázslásnak tűnhetett.
A szent tölgyfa
A tölgyfa különleges, szent helyet foglal el a kelta kultúrában. Nem véletlenül, hiszen az Alpoktól északra fekvő területeket, ahol a kelták jórészt éltek, azokban az időkben jobbára még erdők borították, s az erdők egyik meghatározó fája a tölgy volt. A kelták számára ez a fa az erőt, a tartósságot, a bölcsességet és az ősök tiszteletét egyaránt jelképezte. A druidák és tanítványaik hagyományosan a legöregebb tölgyfa, a tölgykirály lombja alatt gyűltek össze, hogy átadják egymásnak a tudásukat, elmélkedjenek vagy éppen valamilyen szertartást tartsanak. Úgy gondolták, a tölgyfa kapu a saját világuk és a túlvilág között, egy tölgyfa alatt sokkal könnyebb kapcsolatba lépni az istenekkel vagy az ősök szellemével. A legfontosabb tárgyaikat tölgyfából készítették, még a pajzsokat is tölgyből faragták. A harcosok pedig úgy tartották, hogy az ilyen pajzzsal a szellemek és az ősök is védelmezik őket a csatában.
Legjelentősebb ünnepükön, ami október legvégén a sötétedéssel kezdődött, hitük szerint megnyílik a túlvilág, és a szellemek meg a halottak szabadon járkálnak az emberek között. A mai halloween napi szokások ennek az emlékét őrzik. A töklámpások azért fontosak ilyenkor, hogy az embereket megvédjék az ártó, bajt hozó kísértetektől.
A végtelen csomók
A kelták hite szerint a világban minden mindennel összefügg. Ezt a nagy összefonódást ábrázolták aztán a ruhájuk mintáiban, a használati tárgyaik faragott díszeiben, ezt vésték az arany és ezüst ékszereikre, fonták a hajukba és tetováltatták a testükre. Bonyolult fonásminta volt ez, amit végtelen csomóknak neveztek, és mindig ugyanazt fejezték ki vele: a természet, az égitestek, a növények, az állatok és az emberek egybetartozását.
Különös jelentőséget tulajdonítottak a hajnak. A nők bonyolultan font hajkoronát viseltek, ami nem csupán szép volt, hanem a rangjukat is kifejezte. Hasonlóan fontos szerep jutott a testükre tetovált mintáknak. Az évek során ezekből sokuknak egyre több és több lett, hiszen az életük legfontosabb eseményeit mesélték el velük. Aki levadászott egy szarvast, vagy jeleskedett a csatában, a jelenetet a testére tetováltatta. Úgy gondolták, a tetoválások varázserővel bírnak, megvédik őket az ellenségeiktől, a vadállatoktól és a betegségektől. Minden minta jelképezett valamit, a madár a szabadságot, a kutya a hűséget, a kígyó a halhatatlanságot, a végtelen csomók pedig a természet végtelen körforgását szimbolizálták. Amikor pedig a kelták áttértek a kereszténységre, a kereszt egy sajátos formáját alakították ki. Ezt hívjuk kelta keresztnek. Az a különlegessége, hogy körbefonják a végtelen csomók.
Tudtad?
A druidák tanítók, gyógyítók és papok is voltak egyszerre.
A bonyolult hajfonat a nők társadalmi rangját is kifejezte.
Baka L. Patrik