Régi időkre nyúlik vissza a francia nép története. Az ősök között ott találjuk a gallokat és a rómaiakat, majd az őket legyőző frankokat. A gallok kelta törzsek voltak. Jórészt a mai Franciaország területén életek, mígnem a rómaiak nagy hadvezérükkel, Julius Caesarral el nem foglalták a földjüket, így a Római Birodalom alattvalói lettek.
A rómaiak városokat építettek a gall vidékeken, és a helyiek összekeveredtek velük. A nyelvüket, a latint is átvették. Majd harcias germán törzsek, frankok rontottak rájuk, s elfoglalták egész Galliát. Vezérük, Klodvig felvette a keresztény hitet, amivel nemcsak saját hatalmát erősítette meg, de az ország népét is összekovácsolta. A frankok megtanultak együtt élni a gallokkal és a rómaiakkal. Átvették a latin nyelvet is, ami a későbbi francia nyelv alapja lett. A frank nevet viszont megőrizték, ebből származik a francia nép és az ország neve.
Birodalom születik
A frankok hódításával a gall földön egy új állam alakult, a Frank Birodalom, és lassan Európa jelentős hatalma lett. Leghíresebb uralkodója, Nagy Károly irányításával és hódításaival akkorára nőtt, hogy Károly királyt a pápa Rómában még császárrá is koronázta, ami egyértelművé tette a frankok vezető szerepét Európában. Ám ahogy azt már korábban is láttuk, ha egy birodalom túl nagyra nő, fokozatosan irányíthatatlanná válik. Ez történt a Frank Birodalommal is. Nagy Károly unokái felosztották három részre a területét. Az egyik rész lett a Francia Királyság alapja.
A franciák aztán hosszan háborúztak az angolokkal. Az angol királyoknak ugyanis birtokaik voltak a Francia Királyság területén, és nem egyszer a francia koronára is igényt tartottak. Eleinte sikert sikerre halmoztak. Híres íjászaik távolról vadászták le a páncélos francia lovagokat. Majd egy fiatal parasztlány, Jeanne d’Arc állt a franciák élére. A lány a látomásai szerint cselekedve seregeivel számos győzelmet aratott az angolok felett, amivel megfordította a háború kimenetelét. 100 év után a háború végül a franciák győzelmével ért véget. Ez volt a százéves háború.
A következő századokban a francia királyok mind több terület megszerzésével gyarapították birodalmukat. Némelyikük, mint Fülöp Ágost vagy Szent Lajos pedig nemcsak az ország megerősítéséért tett sokat, de a hit embereként, és a pápa akarata szerint, a Szentföldre is keresztes hadjáratot vezetett, hogy visszaszerezze a kereszténység számára a muszlimoktól. Más uralkodók viszont, mint Szép Fülöp, épp hogy szembefordultak az egyházzal. Fülöp rátámadt a legendásan gazdag templomos lovagokra is, akik szerzetesekként a keresztények harcos védelmezői voltak. A király elvette a birtokaikat, a hatalmas vagyonukat, őket magukat börtönbe, többjüket máglyára küldte. Majd odáig jutott az egyházzal vívott küzdelmeiben, hogy még a pápa székhelyét is átette Rómából a franciaországi Avignonba, amivel a pápaságot is francia befolyás alá vonta.
Lovagok és trubadúrok
A kiválóan képzett harcosok, a lovagok életformája, szokásai, műveltsége, a lovagi eszmények – a bátorság, hűség, becsület – nagy hatást gyakoroltak egész Európa kultúrájára. Tetteiket dalnokok, trubadúrok énekelték meg. Lantkísérettel előadott dalaikban a hősiességet és a szerelmet dicsőítették. A híres hősköltemény, a Roland-ének valóságos történelmi eseményt beszél el Roland lovag és társainak hősiességéről.
A híres francia konyha
A ma világszerte híres francia konyhaművészet története ugyancsak ezekbe a korai századokba nyúlik vissza. Gallia jó természeti adottságai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az itt megtermelt élelmiszerek finomak legyenek. A gallok sokat tanultak a hódító rómaiaktól, átvették tőlük a sütés-főzés módszereit, a borkészítés tudományát, és továbbfejlesztették. A középkori francia királyok és előkelők lakomáin pástétomokat, fűszeres húsokat, sülteket, mártásokat, sajtokat, halakat, borokat szolgáltak fel, amik ízei ma is ott vannak a modern francia gasztronómiában.