A népmesékben az a jó, hogy mindig a jó győz, a gonosz pedig elnyeri méltó büntetését. Ezért is szerették hallgatni régen még a felnőttek is, nemcsak a gyerekek. Ráadásul minden mese mindig egy kicsit más volt, mint ahogy korábban hallották, hiszen minden mesemondó másként mesélt és másként emlékezett.
A Borsszem Jankó mesét például biztosan te is ismered. De azt a történetet, amelyikben Borsszem Jankót lenyeli egy tehén aztán meg egy farkas, ahogy Gyüre Lajosnak mesélte a nagyapja gyerekkorában, nem biztos, hogy hallottad. Tündér Ilona se szokott a palota udvarán a kútnál mosni. A nagyapa meséjében pedig ez a szépséges királylány folyvást a kútnál mos, akárcsak a falusi asszonyok a régi Ung-vidéken. A többi mese is hasonló, még azok is, amelyeket nem a nagyapjától hallott az író, hanem vele történtek meg a gyerekkorában. Mindegyik egy olyan régi világról szól, amelyiknek ma néha még a szavait se értjük igazán, és amelyikben persze mindig a jó győz. (Ab-Art Könyvkiadó)
Rácz Noémi rajzaival