Vajon milyen a világ szemüveg nélkül annak, aki igazán jól csak szemüveggel lát? El tudod képzelni? Nos, Catherine gyakran tesz próbát. Jobban mondva, rendszeresen átjár egyik világból a másikba; a szemüveg nélküli homályosból, amit puhának és pelyhesnek érez, mint egy párnát, abba a másikba, ahol a dolgok körvonalai szabályosak és kemények.
Az egyikben nem lehet álmodozni, a másikban csak azt lehet. S hogy melyikben érzi magát igazán jól a kislány, aki egy fura üzeletszerűségben és az a fölötti lakásban él Párizsban a papájával? Nos, abban az időben, amelyikről a könyvben mesél, éppen a szemüvegnélküliséget gyakorolja. Papája beíratta egy balett-tanfolyamra, és balettozni csak szemüveg nélkül lehet. Az óra előtt hát lerakja a szemüvegét egy székre, s átlép egy másik, egy elmosódott, lágy álomvilágba. (Móra Könyvkiadó)
Jean-Jacques Sempé rajzaival