Ezeket a verseket anyu meg apu is ismeri. Ha például elkezdenéd felolvasni nekik a Darázsgarázst, talán még folytatni is tudnák fejből. Ugyanis éppen ők voltak gyerekek akkor, amikor a Szélkiáltó meg Tamkó Sirató Károly többi könyve, a Tengerecki Pál, a Pinty és ponty, a Majomkönyv, a Tengerecki hazaszáll először megjelent.
Azóta mindegyik kötet verseit többször is kinyomtatták már a nyomdák, sok gyerekhez eljutottak, és „örökzöldek”S lettek: nem fakultak meg, nem száradtak el az évek alatt, ma is elevenek és ugyanolyan kedvesek a gyerekeknek, mint anyu meg apu gyerekkorában voltak. Sokat közülük azóta meg is zenésítették. Ki ne tudná fújni például a Szil, szál, szalmaszált vagy a Bőrönd Ödönt meg a Hajó Lajost?! Hogy mért lettek örökzöldek, mi a titkuk ezeknek a verseknek? Talán a játékosságuk? Talán az egyszerűségük? Hogy néha olyanok, mintha csak mondókák lennének, vagy éppen népdalok? Hogy néha jókat lehet nevetni rajtuk? Hát nem is tudom! Talán mind egyszerre. Dönts el te! (Móra Könyvkiadó)
Kass János rajzaival