Egy erdő a betondzsungel közepén? Szép gondolat! – mondja a mesében az apuka. A gondolat Ábeltől, a fiától származik. Ábelnek nagyon hiányzik a régi otthona, az almafás kert Láng mókussal és az öreg kutyával, nagymamáék, a régi barátai, a régi iskolája, ami egy igazi erdő mellett állt.
A lakótelepen a nagyvárosban, ahova a családjával költözött, nemhogy mókus, de még rendes fák sem voltak, az új iskolájában, a szürke betonépület körül pedig egyetlen fa vagy bokor sem nőtt. Talán ezért is jutott eszébe, amikor kiderült, hogy ebben a tanévben az osztálynak nem lehet osztályállata – mert állat a hivatal döntése szerint nem költöztethető be és nem tartható az iskolában –, hogy akkor legyen osztálynövényük, állat helyett gondoskodhatnának növényről, akár egy egész erdőről. Az ötletet az osztály először kitörő nevetéssel fogadta, mert hogy férne el egy egész erdő az ő iskolájuk udvarán! De amikor kiderül, hogy az épület, sőt az egész lakótelep helyén régen erdő, egy kis dzsungel volt, és amikor Ábel padtársa és új barátja, Balu egy japán minikertről kezd beszélni, megfordul a hangulat, s a 4/A komolyan hozzáfog egy kiserdő, egy saját dzsungel tervezéséhez az iskolaudvaron. (Móra Könyvkiadó)
Tuza Edit rajzaival