I. FELVONÁS
Helyszín: a Szélkirálynő fedélzete. Itt zajlik a hajósok élete, látjuk a hajókorlátot, a mentőöveket, az árbocokat, vitorlákat és a kormánykereket. Kétoldalt a konyha, a raktár és néhány kabin lejárata látszik. A fedélzetről nyílik egy egyszerű beépített szekrény is, amiben a takarítószereket tarják. A konyhaajtó mellett hordók, ládák sorakoznak, ezekre rá is lehet ülni. A fal mellett, viszonylag védett helyen, befelé fordítva jókora tükör áll.
1. jelenet
Negró érkezik, hóna alatt a hajónapló. Rinya a fedélzeten üldögél.
NEGRÓ (A közönségnek) Sorakozó! Vigyázz! Pihenj! Elvárom, hogy rend és fegyelem legyen! Nem érdemes ujjat húzni egy fedélzetmesterrel! Ha valaki, hát én tudom. Nevem Negró. Fedélzetmester. Legfőbb erényem a szigor. Legnagyobb hibám… (erősen gondolkodik, töri a fejét) legnagyobb hibám, legnagyobb hibám… olyan nincs. Bár időnként túl engedékeny vagyok. Persze a kapitány elégedett velem, a legénység kedvel.
RINYA Féleszű!
NEGRÓ Igen. Bátran állíthatom: népszerű vagyok.
RINYA Féleszű!
NEGRÓ És szép szemű is, valóban. Bár ez más lapra tartozik. (Felemeli a hajónaplót.) Tehát. Ez itt a hajónapló. Ebbe jegyzek fel mindent, ami a Szélkirálynőn történik. A Szélkirálynő tengerjáró vitorlás, ha valaki nem tudná. Legutóbb a Delej-tengeren hajóztunk. Azóta is borsódzik a hátam, ha csak rágondolok. És viszket is. Rettenetes utunk volt. Elmondom, hogy történt. (Lapoz a hajónaplóban.) Első oldal, olvasom. Úti cél: a Marcipán-sziget, a Delej-tenger keleti vidékén. Rakomány: felpakolva. Hajó: útra kész. Indulás: hajnalban. Legénység: készen áll. Bemutatom a legénységet:
Bojtos Benedek, kapitány. Remek hajós. Tisztelem őt. De sajnos vajból van a szíve.
Sebestyén, kormányos. Biztos kézzel vezeti a hajót a zátonyok között is. Mégis, túl engedékeny.
Cincogi doktor, hajóorvos. Átverhető. Betegséget színlelnek, ő meg ágyba küldi a naplopókat egy kis láz meg köhögés miatt.
Ajtony, hajószakács. Megbízhatatlan. Többször előfordult, hogy valakit vacsoramegvonással büntettem, ő meg titokban enni adott a bűnösöknek.
Dolmányos papa, ezermester. Jellemtelen. Véletlenül se jelentené, ha kihágást észlel a hajón.
Matrózok: Dundi Bandi, matróz; Roland, matróz; Frici, matróz; Tubák, matróz; Brúnó, matróz. Megbízhatatlan, lusta banda.
Kit hagytam ki? Ja, persze. Az állandó őrszem, Sajtos Pedro. Megbízható. A szeme. A többi megbízhatatlan.
Hátra van még a fekete leves. A két léhűtő hajóinas. Csak a lógáson jár az eszük. A szemük sem áll jól. A súrolókefe sem áll jól a kezükben. Mindenük rosszul áll. A szénájuk is. Már megint hova tűntek?
Negró járkálni kezd, dühösen néz mindenhová. Végül észreveszi a kabinok tetején kártyázásba merült Ruminit és Balikót. Belefúj a sípjába.
Állj! Sejtettem. A szokásos. Életem megrontója ez a két fickó. Ez itt Balikó. Igazi léhűtő, a lógás nagyon megy neki. De ő még csak hagyján. A másik bitang a főkolompos. Rumini. Rumini. Rumini. Nemrég még utcagyerek volt. A hírhedt Rizsa bandájával fosztogatott a városban. De a kapitány felvette a hajóra. Egy ilyen alakot! Gyáva, lusta, becstelen, hazug, sunyi, naplopó, alamuszi, pimasz, fegyelmezetlen, szemtelen, beképzelt, nagyszájú, hőbörgő, léhűtő! Teljesen megbízhatatlan. Az összes bajunk miatta kezdődött. Na, gyerünk, haladjunk.
2. jelenet
A tengerészek ládákat cipelnek a raktárba. Negró a fedélzet közepén áll, ütemre fújja a sípját. Mindenki keményen dolgozik, a matrózok csak úgy roskadoznak a sok súly alatt. Egyedül Rumini és Balikó nem viszi túlzásba a munkát, egy üres ládát markolnak, látványosan szuszognak, de közben nagyon jól mulatnak. Miután majdnem minden a helyére került, Negró a kapitányhoz megy, aki eddig a pakolást szemlélte.
NEGRÓ Kapitány úrnak jelentem, a pakolást majdnem befejeztük, néhány jelentéktelen pillanat múlva végzünk!
A háttérben megjelenik egy jókora pillangó. Gyönyörű tarka, kecsesen libeg a fedélzet fölé, a legénység mégis ijedten nézi. Mindannyian tudják, hogy Negró retteg a pillangóktól. Senki sem tudja, miért, de annyi biztos: a fedélzetmester pánikrohamot kap, ha egy lepke a közelébe kerül. A munka is leáll, mindenki a Negró felé szálló pillangót és a még mit sem sejtő fedélzetmestert nézi. Végül Negró megfordul, észreveszi a lepkét, és tényleg hisztériás rohamot kap. Rángatózik, ordít, összeesik, a földön fetreng.
NEGRÓ (Ordítva) Öljétek meg! Kapjátok el, gyűlölöm a pillangókat! Utálom a pillangókat, félek tőlük! Fogjátok meg! Jaj!
Mindenki mozdulatlanul bámulja Negró vergődését, a kapitány parancsára várnak. A kapitány végül int.
KAPITÁNY Gyerünk, fiúk!
A legénység azonnal pillangóvadászatra indul. Míg Dundi Bandi és Sajtos Pedro a lepkét hajkurásszák, Rumini és Balikó remekül szórakozik. Balikó a földön fetrengve utánozza Negró vergődését. Rumini kezével pillangót formázva fokozza a hangulatot, pofákat vág, nevet. Végül Balikó is feláll, és a két jó barát érdeklődve figyeli, mi történik. A legénység nagy nehezen elkapja a pillangót. Diadalmas kiáltás harsan. Negró is elcsendesedik, összekuporodva hever a földön. Mindenki a földön fekvő Negrót nézi mozdulatlanul. A kapitány most Cincogi doktornak int.
KAPITÁNY Doki! Gyógykezelés!
Cincogi doktor máris indul, hogy segítsen. Egy nagy vödör vizet cipel a beteghez. Rumini és Balikó azonnal Negróhoz rohan segíteni.
RUMINI Várj még!
Rumini és Balikó ügybuzgón megemeli Negró fejét, hogy a fedélzetmesternek pont a képébe fröccsenhessen a víz. A legénység vigyorogva számol.
MINDENKI Egy, kettő, három!
Kálmán Anna rajza