‒ Hol bujkálsz, Simafül? Gyere elő! Hallod! Zinka benézett az összes szobába. Kereste a garázsban, a padláson, a szekrényben, a könyvek mögött, sőt még a vázában is, de a barátját sehol sem találta. Kezdett aggódni, mert tudta, ha nem muszáj, Simafül egy tapodtat sem moccan el mellőle. Miért is tenné, amikor együtt kétszer olyan vidámak és kétszer olyan erősek, mint egyedül! Zinka, a varázsköpenyes lány és Simafül, a hurkatestű kutya.
Miután tűvé tette az egész házat, elindult, hogy az erdőt is átkutassa. „Megnézem a Kuckóban, hátha ott rejtőzik ‒ jutott hirtelen az eszébe, és az erdei búvóhelyük felé vette az irányt.
A bunkert még évekkel ezelőtt építették Simafüllel a Titok folyó partján álló öreg kocsányos tölgy lombjai közé. Ahogy a Kuckó felé közeledett, Zinka különös zajra lett figyelmes. Mintha lenne valaki odafent. „Vajon ki lehet az? ‒ gondolta, miközben óvatosan mászott fölfelé a kötéllétrán.
A bejárathoz érve meglepetésében majdnem visszazuhant a földre.
‒ Boldog szülinapot! ‒ kiáltotta hét ismerős hang egyszerre.
Zinka meg sem tudott szólalni, csak pislogott, és próbálta fölfogni, mi történik körülötte. Amikor megértette, hogy a barátai azért gyűltek össze, hogy közösen megünnepeljék az ő születésnapját, egészen elérzékenyült.
‒ Meglepetés szülinap! Mindig erre vágytam ‒ suttogta maga elé mosolyogva.
Színes társaság töltötte meg a szűkös teret: ott volt Terebély, a lomha mackó, Piruett, a jóságos pillangó, Bíbor, a feledékeny fülemüle, Prézli, a befogadott kóbor kutya, Lipót, a lusta lajhár, Sálas Samu, a piperkőc róka és persze Simafül.
És elkezdődött a szülinapi ünnepség. Zinka kívánt magában valamit, majd elfújta a nyolc gyertyát a szülinapi tortán. De alig hozzáláttak, hogy elpusztítsák a finom tortafalatokat, a Kuckó ablakában megjelent Alattom, az undok kígyó feje.
..........
Mi történt ezután? Meséld tovább a jeles nap eseményeit!