Volt egyszer tizenkét gothami ember. Elmentek halászni. Egy részük bement a vízbe, a többiek meg a szárazon maradtak. Visszaútban megszólal az egyik:
‒ Veszedelmes dolog az ilyen halászat. Adja isten, hogy egyikünk se veszett volna oda!
‒ Bizistók ‒ felelte valamelyik ‒, ennek nyomban a végére kell járnunk. Tizenketten indultunk útnak.
Számolni kezdtek, de mindegyik csak tizenegyig számolt, mert saját magát egyik se számította.
‒ Jaj nekünk ‒ siránkoztak ‒, egyikünk vízbe fúlt!
Visszamentek hát a parthoz és rettenetes nagy lármával keresték a vízbefúltat.
Arra lovagolt egy udvaronc, és megkérdezte, mit keresnek, és miért olyan szomorúak.
‒ Ó ‒ mondták a gothamiek ‒, itt halásztunk ma tizenketten, és egyikünk belefulladt a vízbe.
‒ Ejha! ‒ mondta az udvaronc. ‒ Számoljátok csak meg, hányan vagytok.
Az egyik gothami elszámolt megint tizenegyig, de magát nem számította.
‒ Figyeljetek csak, emberek ‒ szólt az udvaronc ‒, mit adtok, ha megtalálom a tizenkettediket?
‒ Ami pénzünk csak van, mind neked adjuk.
‒ Akkor ide azzal a pénzzel! ‒ mondta az udvaronc.
És elkezdte a számolást az elsőn, s akkorát csapott a hátára, hogy annak a lélegzete is elállt.
‒ Egy ‒ mondta. ‒ Ez az egyes ‒ és szép sorban ellátta mindnek a baját, hogy nyögtek belé. És amikor az utolsóhoz ért, annak tetézve megadta a magáét, és szólt:
‒ Itt a tizenkettedik!
‒ Isten áldása kísérjen utadon ‒ mondta az egész társaság ‒, mert megtaláltad a mi elveszett szomszédunkat.
A meséhez a somorjai Németh-Šamorínski Művészeti Alapiskola tanulói készítettek illusztrációkat. (Tanár: Borásos Éva)