– Úgy fáj a pocakom már napok óta – panaszolta Rozi nyuszi barátainak, Jancsi nyuszinak, Pisti macinak és Borinak, a mókusnak. Azok aztán arra buzdították a nyuszit, keresse fel az erdő gyógyítóját. Rozi nyuszi így meglátogatta Lenke doktornőt, aki megnyomkodta a nyuszi pocakját, meghallgatta a szívverését, majd mindenfélét kérdezett tőle.
– A válaszaid és a vizsgálatok alapján nem látok problémát – szólt a szürke gém. – A biztonság kedvéért, kérlek, készíts egy listát, a héten mindennap jegyezd fel, hogy mit eszel, és utána hogyan érzed magad. Rozi nyuszi hát szorgosan jegyzetelt, majd pár nap múlva a következő listát adta át a gémnek:
Csütörtök: sárgarépás kalács, ananász, spagetti répamártással, citromfüves kenyér – haspuffadás.
Péntek: zellercsíkok, ananász, réti fű mazsolával, sajtos pitypangkenyér, kaporszelet – jól vagyok.
Szombat: spenótos joghurt, alma, répás lecsó, zellerfagylalt, sárgadinnyepite – hasgörcsölés.
Vasárnap: citromfüves kalács, alma, fűben pácolt széna, széna vízágyon, oregánós rántotta – jól vagyok.
A doktornő hol elmosolyodva nyugtázta a listán írtakat, hol a fejét csóválta aggódva, végül így szólt:
– Rozi nyuszi, a jó hír, hogy szépen, változatosan étkezel. A legtöbb nyuszi csak szénát és répát majszol, de látom, te mindennap eszel gyümölcsöt is, és nem tömöd éjjelre teli a pocakodat. A rossz hír, hogy azokon a napokon érzed rosszul magad, amikor répát eszel. Ez pedig sajnos egyet jelent, azt, hogy a hasad nem bírja a répát. Ezt a betegséget úgy hívják, répaérzékenység.
Rozi nyuszi tágra nyitotta a szemét, és nem szégyen leírni, hogy azok bizony könnyesek is lettek, hiszen ki látott már nyuszit, aki nem ehet répát?
– Mostantól nemet kell mondanom a finom répafalatokra? – kérdezte elkeseredve.
– Hát, ami azt illeti… – kezdte a doktornő –, de az a hír járja, hogy a szomszédos Jó Élet Erdejében létezik egy csodaszer, ami gyógyír a répaérzékenységre. Állítólag az erdőben egy tó rejti a megoldást.
– Indulok most azonnal! Ismerem azt az erdőt, kisnyúl koromban sokat játszottam a tó körül – jelentette ki Rozi eltökélten.
Otthon a nyuszi izgatottan mesélt barátainak a csodaszerről, s azok máris segíteni akartak a felkutatásában. Így történt, hogy reménnyel eltelve vette az irányt Rozi nyuszi, Jancsi nyuszi, Bori mókus és Pisti mackó a Jó Élet Erdeje felé. Hamarosan a tóhoz értek. Nagy csönd fogadta őket, majd halk surrogásra lettek figyelmesek. Egy fehér galamb szállt le a tóban ringatózó tavirózsára, s így szólt:
– Rozi nyuszi! Ennek a tónak az a feladata, hogy a hozzá tévedt vándoroknak vigaszt nyújtson, és ráébressze őket, mit kell tenniük szükség idején. Kérlek, nézz bele a vízbe, és figyelj jól!
A nyuszi óvatosan a tó fölé emelte buksiját. Először percekig magát vizsgálgatta, s hol elégedetten kacagott, meglátva a szélben lobogó füleit és kis, pisze orrát, hol pedig okos, fürkésző tekintetét, kecses tartását és csinos bundáját méregette. Majd a többieket nézegette, Bori és Jancsi tükörképét, amint aggódó tekintetüket rászegezték. Észrevette, hogy még Pisti is, aki mindig igyekezett önfeledtnek látszani, most féltő szeretettel tekintget felé.
Hirtelen ráeszmélt, milyen sok mindenért lehet hálás, hiszen ő egy aranyos és voltaképpen egészséges nyuszi, aki a leggondoskodóbb barátokat tudhatja maga mellett. Ekkor Rozi azt is megértette, mire van szüksége igazán. Megbékélve, de könnyes szemmel kérdezte a galambtól:
– Valójában nincs is gyógyír a betegségemre, igaz?
– Igaz – válaszolt a galamb szelíden.
– … és minden, amire a boldog élethez szükségem van, itt volt végig a szemem előtt…
– Igen – bólintott a galamb, és elszállt a magasba.
– Én ezt nem értem – mondta kétségbeesetten Jancsi.
– Feleslegesen jöttünk ide? – folytatta Bori.
– Csak hitegetett a doktornő? – kiáltott fel Pisti.
– Nem egészen – válaszolta Rozi nyuszi higgadtan. – Igaz, örökre répaérzékeny maradok, viszont az út korántsem volt hiábavaló.
Közeledett Rozi nyuszi születésnapja, amire az erdő lakói nagy mulatsággal és ünnepi lakomával készültek. Breki anyó, a helyi bolt vezetője amint értesült a nyuszi érzékenységéről, rögvest nekilátott, hogy a Breki ABC ezentúl répamentes nyúlételeket is árusítson, és természetesen a születésnapi lakomán is az ő répamentes ételeit szolgálták fel. S ahogy a lakmározás közepén a nyuszi a barátaira nézett, elmosolyodott, és így szólt hozzájuk:
– Látjátok? Ezért nem vagyok szomorú, hogy répaérzékeny lettem, és ezért nincs szükség csodaszerre sem.
Mivel a barátai nem értették, hát folytatta:
– Tudom, hogy lesznek olyan napok, amikor igencsak elszomorodom vagy mérges leszek, hogy nem ehetek répát, de olyankor mindig erre a napra gondolok majd, a sok erdőlakó barátomra, akik mind a legjobbat akarják nekem, akik számára nem áldozat, ha másokról is gondoskodnak, hanem természetes dolog. Boldog vagyok, hogy ilyen barátaim vannak.
Jancsi nyuszi megpuszilta, Bori mókus megölelte, Pisti mackó pedig gyengéden megpaskolta Rozi nyuszi fülét, aztán csendben nézték és hallgatták tovább az erdei mulatságot.
Balázsy Géza rajza