Beköszöntött a hideg tél, nagy pelyhekben hullt a hó. Ebben a zimankóban nemhogy házat, de még utat sem igen lehetett építeni. A garázs munkagépei szomorkodtak. Igaz ugyan, hogy Vilmos hívta őket hóembert építeni, de azt mondták, azt csináljon csak a hókotró. Ők inkább jó mélyen bevackolják magukat a garázsba, és téli álmot alszanak, amíg be nem köszönt a finom, meleg tavasz. Nyugalomban – s unalomban – teltek hát a napok.
Karácsonykor azonban nagy esemény történt: két új munkagép, egy kombájn és egy traktor költözött a garázs falai közé. A kombájnt Kálmánnak hívták, és muris figura volt – szemüveget hordott, és imádott olvasni –, de igen barátságos járműnek tűnt. A traktornak viszont már a neve sem sejtetett semmi jót: úgy hívták, hogy Taknyos Traktor.
Taknyos Traktor borzalmas hangon horkolta végig az összes éjszakát. Egyik reggel Bobcat meg is mondta neki:
– Úgy horkolsz, hogy alig lehet tőled aludni! Ha így folytatod, tavaszra mindannyiunkat teljesen kikészítesz.
– Nem tehetek róla – védekezett Taknyos Traktor –, én mindig ilyen berregősen veszem
a levegőt.
– Butaság! – förmedt rá Bobcat. – Senki sem veszi berregősen a levegőt.
Ekkor hirtelen eszébe jutott valami.
– Na várjál csak, te traktor! Nincs neked tele az orrod valamivel?
– Nincsen! – vágta rá azonnal Taknyos Traktor, és igyekezett hátrahúzódni a közeledő Bobcattől.
Akkorra azonban már a többiek is gyanút fogtak.
Bizony hogy volt Taknyos Traktor orrában valami! És a többiek nem is hagyták annyiban. Kitisztították Taknyos Traktor orrát. De hogyan? Mit gondolsz? Meséld el a történet végét!
Szigeti András rajza