A kutya fája, füve, bokra - Pudlimász kertészkedik
Egyik nap különös járgány érkezett Imbusz mester autószerelő műhelyébe. Először is alig fért be, olyan nagy volt. Másodszor pedig durrogva pöfögött és rettentő lassan ment.
‒ Imbusz mester, valószínűleg egy tankot hoztak! ‒ rohant hátra Pudlimász a mesterért.
‒ Tankot nem vállalunk! ‒ mondta a mester már jó előre. Aztán, ahogy odaért a járműhöz, nagyot nevetett.
‒ Tudod-e, mi ez? ‒ kérdezte. ‒ A kutya csak ingatta a fejét. Egyedül abban volt biztos, hogy nem sportautó.
‒ Ez egy traktor ‒ magyarázta Imbusz mester. ‒ A földeken használják a gazdák, ennek a segítségével művelik meg a talajt. Na meg vontatni is remekül lehet vele, ha valaki kátyúba ragadt...
Pudlimász alaposan végigmustrálta a traktort, felkapaszkodott az ülésére, ugrált a hatalmas gumikerekein.
Gazdája, egy bajszos, szemüveges bácsi elmagyarázta neki, hova lehet erősíteni rajta az ekét, a tárcsát és egyéb eszközöket, amelyekkel átforgatják a talajt.
Pudlimásznak rendkívül tetszett a dolog, legszívesebben rögtön kipróbálta volna. Ám a városnak ezen a részén, az aszfaltozott utcák és lekövezett udvarok között nemhogy kert, de még park sem volt.
‒ Imbusz mester, nem lehetne a hátsó udvart kertté alakítani? ‒ kérdezett rá egyenesen Pudlimász. ‒ Akkor nekem is lehetne földmegművelő gépjárművem.
Erről a mester hallani sem akart.
‒ Mit gondolsz, hol parkolnának akkor a járművek? Nem is beszélve arról, hogy egy kertet folyamatosan gondozni kell, locsolni, füvet nyírni, ásni. Erre nekem nincsen időm ‒ szögezte le.
‒ Ha csak ezen múlik, én mindent megcsinálok! ‒ próbálkozott tovább a kutya. ‒ És különben is, azt mondtad, hogy végre értelmesebb dolgokkal is tölthetném a szabadidőmet, mint a szomszéd macska jellemfejlesztése, illetve a város levegője is javulna a nagyobb zöldterülettől.
Imbusz mester végül engedett az érveknek, azzal a feltétellel, hogy Pudlimász teljes egészében felelős a kertért, és minden munkát egyedül csinál. Ha a kertet elhanyagolja, azon nyomban fel lesz számolva.
Kijelöltek az épület mögött egy tízkutyányi területet, és felszedték róla a burkolatot. Ezután Pudlimász felpattant a triciklijére, és elhajtott a Gazdaboltba.
A Gazdabolt a város legszélén épült, közvetlenül az országút mellett. Pudlimász álmélkodva járta végig a helyiségeket: az elsőben virágmagok voltak, a másikban a kerti szerszámok, a harmadikban a virágföldek, az udvaron pedig facsemeték, cserepes virágok sorakoztak. Az eladó udvariasan megkérdezte, hogy miben segíthet.
‒ Nahát ‒ csodálkozott az eladó, mikor tudomást szerzett Pudlimász kertjéről ‒, ide többnyire azért jönnek a városlakók, hogy a kutyák ellen kérjenek kerítést, riasztónövényt vagy sprayt, nehogy tönkretegyék a kertjüket.
‒ A mi esetünkben ez éppen fordítva van! ‒ büszkélkedett Pudlimász. ‒ Enyém a kert, és Imbusz mestert pedig a leghelyesebb távol tartanom, nehogy visszaigényelje a területet. Meg kell győznöm, hogy hasznos a gazdálkodás, ehhez pedig a következőkre lesz szükségem: eper, tulipán, delfin alakú vízköpő, kukorica, répa ‒ sorolta.
‒ Egy pillanat ‒ szólt közbe az eladó. ‒ Most ősz eleje van, az epret késő ilyenkor ültetni, majd tavasszal kell palántázni. A delfin alakú vízköpőt leszámítva a többi is csak tavasszal kerüljön a földbe, mert most már semmi sem fog kikelni belőlük.
‒ Óóóóó... ‒ konyult le a kutya füle. ‒ Akkor legalább adjon egy bukszust. Azt lehet most?
‒ Természetesen ‒ mondta az eladó ‒, a bokrokat, fákat legjobb ősszel elültetni.
Pudlimász megkönnyebbült. Úgy vélekedett, hogy egy igényes kutyakertből nem hiányozhat ez a bokor, amelyik a legnépszerűbb nyilvános vécé kutyakörökben.
‒ Ha javasolhatom, akkor most érdemes füvesíteni ‒ mondta az eladó ‒, így van ideje megerősödnie a fűnek a hideg beállta előtt. És vigyen komposztot is, hogy a növényeknek tavasszal legyen elegendő tápanyaguk.
Pudlimász alaposan telepakolta a tricikli ládáját ‒ a bukszus és a föld mellé került egy tujabokor hátvakarás céljából, két cserép krizantém, csigacsapda, vakondűző, metszőolló, hőmérő, locsolócső és sok egyéb hasznos dolog. Otthon nekilátott a szerelésnek: fúrt, faragott, szögelt és csavarozott. A tárcsákat, lapokat, kerekeket Imbusz mester roncsautóiból szerelte ki, és a következő szerszámokat készítette belőlük: fűkasza fűvágásra, fűfésű a gyep kisimítására, szivattyús locsolóberendezés a krizantémok locsolására, ágaprító azért, ha egyszer túl nagyra nőne a bukszus, eke földforgatásra és gödörvájó berendezés a tuja és a bukszus elültetéséhez.
Pudlimász, miután megmunkálta a földet a tricikli hátuljához erősített szerszámaival, elvetette a fűmagot.
Mindennap gondosan locsolgatta, és lelkesen ellenőrizte, hogy megjelentek-e már a kis zöld szálacskák. Eltelt három hét, és a kutya legnagyobb örömére kezdett kizöldülni a földterület. A krizantémok virágoztak, a tuja ágai kellemesen dörzsölték Pudlimász hátát, a fű növekedett, a bukszus büszkén illatozott ‒ Pudlimász boldog volt, és dicsekedve mutatta Imbusz mesternek a művét. Azaz mutatta volna, ha valami szörnyűséges dolog nem történik. Egyik reggel, mikor Pudlimász szokás szerint kiment füvet locsolni, a krizantémcserepeket felborítva találta, és a fű is le volt taposva!
Pikler Éva rajza