Kabátmeskete
Ma színházban voltunk. A kabátunkat beakasztottuk a ruhatárba. Végre ők is szórakozhattak. Az én kabátom egy piros dzsekivel barátkozott össze, aki elmondta, hogy utálja a mosógépet, a fröcskölő autóbuszokat és a hóesést. Legszívesebben folyton ruhatárban lógna, hiszen ott annyi érdekes ruhadarabbal megismerkedhet. Az én kabátom rólam mesélt. A piros dzseki irigykedve hallgatta. Mire vége lett az előadásnak, jól kibeszélgették magukat.
Pók
A pók a természet rémes csodája, borzadok, ha csak rágondolok is! Hát még, ha meglátom valahol! Kint messzire menekülök előle, de bent állandóan résen kell lennem, mert minden szobába beveszi magát. Legszívesebben a sarkokban tanyázik, lesben áll, nyolc szemével azonnal észrevesz, nyolc lábával rögtön rám ront, megmar vagy behálóz, egyre megy, mindenképpen jaj nekem! A biztonságom kedvéért rendszeres szemlét tartok, és ha felfedezek egy egészen kicsi pókhálófoszlányt, máris riadót fújok, mozgósítom apát, aki rövid nyomozás után levadássza a betolakodót, mielőtt az engem vadászna le. Pontosabban kitoloncolja a házból, nem öli meg, mert anya szerint a pók szerencsét hoz. De hogy milyen szerencsét hozhat ez az undorító, irtóztató, szörnyűséges lény…?
Egyszer láttam egy óriás keresztespókot, egy hosszú fonálon himbálózott az almafán, és csak rám várt, hogy túszul ejtsen, és magával hurcoljon a pókok birodalmába. Szerencsémre idejében rájöttem, mit forgat a fejében, ezért napokig az almafa környékére sem merészkedtem. A keresztespók aztán megunta a várakozást, és egyszerűen eltűnt. Csak a hálóját hagyta emlékbe. Igazi mestermunka volt, kora reggel szivárványszín vízcsöppek csillogtak rajta, anya le is fotózta. De én látni se akarom a fényképet, nehogy a pókra kelljen gondolnom! Ugyanis egyáltalán nem szeretek borzadni!!!
Zöld majom
Imádom a plüssállatokat. Általában ajándékba kapom őket a rokonoktól, a barátaimtól vagy anyáék barátaitól. Olykor bevásárlás közben kikönyörgöm őket. Esetleg csereberével jutok hozzájuk. Van egy plüssöknek fenntartott polcom, ott ülnek szépen sorban. Maciból van a legtöbb, aztán jönnek a kutyák, néhány egér, akad egy-egy róka, hód, rénszarvas, malacka, paci, sőt egy muzsikáló zsiráf is.
És van egy zöld majmom is. Egy egészen kicsi majom, alapjában véve nagyon kedves az arca, csak a szeme szomorú egy szemernyit. Na, ezt a majmot valahogy nem szívelik a többiek. Elhúzódnak tőle, sőt gyakran le is lökik a polcról, hiába találok ki újabb és újabb ülésrendet. Amikor például a legnagyobb maci ölébe ültettem, az úgy hadonászott a mancsával, hogy még a többiek épségét is veszélyeztette. Megsajnáltam a majmocskát, az ágyamra költöztettem. De nem volt se éjjele, se nappala, folyton a padlóra került, hiába dorgáltam a többieket. Végül egy félreeső polcra ültettem a hajpántok, csatok és gumik mellé. Azok nem méltatlankodnak. Csak a majmocska vágyakozik az állatok közé, sóvárogva pislog föl rájuk.
Tegnap meglátogattak Saciék. Amikor Saci észrevette a zöld majmot, úgy megrémült, hogy befurakodott az apukája mellé a fotelbe, és nem volt hajlandó betenni a lábát a szobámba egész este, hiába dugtam el a majmot a konyhaszekrénybe.
Azt hiszem, ha legközelebb állatkertbe megyünk, magammal viszem a zöld majmot, és odaajándékozom a majomgyerekeknek. Úgyis csak majomeledellel traktálják őket, biztosan örülnek majd az én majmocskámnak. És remélem, végre ő is boldog lesz.
Fényképek
Hogy milyenek voltunk réges-régen vagy éppen tegnap délután, az a fényképeken jól látható. Azért nézegetem őket, hogy soha el ne felejtsem, milyen volt pelusban totyogni, homokban mancsolni, galambot hajkurászni, oviban műsorozni, kiságyrácsok közt toporzékolni, spenótmaszattal vigyorogni, apa nyakából bámészkodni, tortagyertyát elfújni, nagyiölben fészkelődni, mandulát mutogatva üvölteni, anyaruhában illegni, és még sorolhatnám a rengeteg képet, amit különböző albumokból, dobozokból és zacskókból hívok elő, amikor már nagyon fenyeget a feledékenység.
A minap én is készítettem egy sorozatot: maci a fotelben, maci a heverőn, maci az íróasztalnál, maci takaró alól kandikálva, maci napszemüvegben, maci hajpánttal, maci szalmakalapban. Tervezek még egy babasorozatot és egy Pufi-szériát is. Hadd nézegessék szíves-örömest, ha majd megöregszenek!
Pap Kata rajza