Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy város. A szélén egy óriási lakótelep állt, a házak között autók parkoltak. A kocsik szinte ráálltak a parkoló szélét jelző bokrokra. Egy fényes tavaszi hajnalon az egyik bokorban három kismacska ébredezett, egy vörös, egy cirmos és egy fekete. Felkeltette őket a szarkák cserregére. A környék még csendes volt, az emberek aludtak a lakásokban.
A vörös macska kidugta a fejét a bokor alól, és csintalan ötlete támadt:
− Mi lenne, ha felmásznánk az autókra!
− Jaj, ne, az nagyon veszélyes! – nyávogta ijedten a cirmos.
A fekete cicus azonban kapott az ötleten, és máris nekiindult.
− Még korán van, az emberek alusznak, használjuk ki! – kiáltott vissza a többieknek.
A vörös és a fekete macsesz már az autókat szimatolták, amikor a cirmos összeszedve minden bátorságát utánuk eredt.
− Enyém ez a tűzpiros autó, ez a legnagyobb! – ugrott fel a vörös egy vadiúj terepjáró motorházára.
− Enyém ez a fekete! Tuti, ez a leggyorsabb! – és a fekete cica máris egy csillogó sportkocsi tetején feszített.
− Ez kényelmesnek tűnik, ez nekem jó lesz – így a cirmos, és már fenn is volt egy régebbi, de jó karban tartott szürke családi autó tetején.
− Na, kié a leggyorsabb? Egy-két-há, rajt! – vezényelt a vörös, és háromra a macskák olyan dorombolásba-morgásba kezdtek, mintha az autók motorja tényleg beindult volna.
– Brmmm, brrrrrm, vrrummm! – a cicák egyre hangosabbak voltak, zengett tőlük a parkoló.
A nagy berregésben észre sem vették, hogy egy fehér macska közeledik feléjük, és már messziről kiáltozik:
− Motorokat leállítani! Egy-kettő, mars, vissza a helyetekre! Hogy gondoljátok, ekkora zajt csapni hajnalok hajnalán! Még alszik a környék, az embereknek pihenniük kell!
Ahogy a cicák meglátták a mamájukat, máris elhallgattak, és egy pillanat alatt a bokor alatt termettek. Így ért véget a nagy autóverseny a parkolóban.
Kde bolo, tam bolo, bolo raz jedno mesto. Na okraji mesta stálo obrovské sídlisko a medzi domami parkovali autá. Autá stáli takmer na kríkoch, ktoré vymedzovali okraj parkoviska. Jedného jasného jarného rána sa v kríku prebúdzali tri mačiatka: jedno ryšavé, jedno tigrované a jedno čierne. Zobudilo ich škrekotanie strák. Na okolí bolo ešte ticho, ľudia spali vo svojich bytoch.
Ryšavé mačiatko vystrčilo hlavu spod kríka a dostalo nezbedný nápad:
– Čo keby sme vyliezli na autá!
– Jaj, nie, to je veľmi nebezpečné! – vystrašene zamňaukalo tigrované mačiatko.
Čiernemu mačiatku sa však nápad páčil a hneď sa vydalo na cestu.
– Je ešte skoro, ľudia spia, využime to! – zakričalo späť ostatným.
Ryšavé a čierne mačiatko už oňuchávali autá, keď tigrované nazbieralo odvahu a rozbehlo sa za nimi.
– Toto červené auto je moje, je najväčšie! – vyskočilo ryšavé na kapotu úplne nového terénneho auta.
– Toto čierne je moje! Určite je najrýchlejšie! – čierne mačiatko sa už vystatovalo na streche lesklého športového auta.
– Toto vyzerá pohodlne, to bude pre mňa dobré, – povedalo tigrované a už bolo na streche staršieho, ale dobre udržiavaného sivého rodinného auta.
– Tak, kto má najrýchlejšie auto? Jeden-dva-tri, štart! – zavelilo ryšavé a na „tri“ sa mačiatka pustili do takého pradenia a vrčania, akoby sa naozaj naštartovali motory áut.
– Brmmm, brrrrm, vrrummm! – mačiatka boli čoraz hlučnejšie a ich hlasy sa ozývali po parkovisku.
V tom veľkom hluku si ani nevšimli, že sa k nim blíži biela mačka a už z diaľky kričí:
– Vypnúť motory! Jeden-dva, šup, späť na svoje miesta! Ako si predstavujete robiť taký hluk skoro ráno! Sídlisko ešte spí, ľudia si musia oddýchnuť!
Keď mačiatka zbadali svoju mamu, hneď stíchli a vzápätí boli späť pod kríkom. Tak sa skončili veľké preteky áut na parkovisku.
Fordította Szigeti Éva
Dózsa Csilla rajza