Oviskoromban mindig elkísértem anyukámat a fodrászhoz. Elnézegettem, ahogy a néniknek levágják, befestik a haját, aztán szőke, vörös, fekete sárral a fejükön ücsörögnek és olvassák a színes újságokat. Néha átmentek a kozmetikába, és feketére festették a szempillájukat. De a legjobban tudjátok, mit szerettem? A samponok, balzsamok, hajlakkok illatát.
Volt vanília illatú, eper illatú, még kókusz illatú kencefice is. Nagyon tetszett ott nekem. El is határoztam, hogy én is fodrász leszek. Mindennap ilyen illatos, szép környezetben dolgozom majd, és széppé varázsolom a nénik haját. Éjszakánként pedig titokban kísérletezni fogok, és egyszer feltalálom a csoki illatú hajfestéket.
Azóta sok idő eltelt. Elvégeztem a szakiskolát, és most egy nagy fodrászatban dolgozom. Rengeteg a vendégünk. Sokan előre bejelentkeznek, hogy biztosan elkészüljön a frizurájuk, amikorra kell. Furcsa is volna, ha például egy menyasszony lekésné az esküvőt a haja miatt, nem igaz?! Pedig az ő hajkoronájuk elkészítése gyakran órákig tart. Sok ötlet is kell hozzá, nemcsak szaktudás. Én mégis legjobban a kislányokkal szeretek foglalkozni az üzletünkben. Hogy miért? Mert náluk jobban senki sem örül egy igazán jól sikerült, csinos frizurának. Egyszóval teljesült a gyerekkori álmom. Bár a csoki illatú hajfestéken még töröm a fejem. Mit gondolsz, volna rá vevő? A te nagyidnak például tetszene?
Tudod-e?
A divat mindig változik, a hajviseletben is. Van úgy, hogy mindenki hosszú hajat hord, máskor mindenki rövidet. Néha mindenki göndör frizurát akar, máskor mindenki simát. Évszázadokkal ezelőtt a férfiak is hosszúra növesztették a hajukat. Egy időben a gazdag emberek, a férfiak és nők egyaránt hosszú, fehér parókát viseltek. Azt tartották szépnek, előkelőnek. Az álhajukat rizsporral hintették be. Alatta a saját hajuk azonban piszkos volt, mert akkoriban sokkal ritkábban mosakodtak. Így a nemes urak és hölgyek is gyakran tetvesek és büdösek voltak.
Kabóca-lexikon
A hajkorona a fej dísze. Mindig is annak tartották. A szép, nagy hajra ezért mondjuk, hogy hajkorona. Fodrásza sokáig csak az előkelő családoknak volt. Az egyszerű falusi és városi emberek maguk ápolták, ékesítették a hajukat. A lányok befonták és a végére színes szalagot kötöttek. Amikor férjhez mentek és asszonyok lettek, a hosszú hajfonást kontyba tekerték és kendővel vagy főkötővel fedték be. Mindig más volt a hétköznapi és más az ünnepi hajviselet. A legszebb fejdísze amióta világ a világ, a menyasszonynak van.
A paróka más szóval ál- vagy vendéghaj. Emberi vagy műhajból készül. Régen az előkelők divatja volt. Manapság az visel parókát, akinek valamilyen okból nem nő haja vagy már kihullott. Farsangi, szilveszteri mulatozáshoz vicces parókát szokás a fejünkre tenni.
Az afrofonás eredetileg az afrikaiak hajviselete volt. Így tudták a nagyon erős, dús és felfelé növő hajukat a néger nők összefogni. Apró hajtincsekből készül. Ezt a hajat nem lehet fésülni, csak befonva megmosni.
A dauer magyarul tartóshullám. Egy párizsi fodrász találta ki, mert minden nő olyan frizurát akart az üzletében, amilyen az ő mamájának volt. Annak persze természettől volt gyönyörű, hullámos a haja. A fodrász tartósító szert használ a dauerhez.