„Kérem, csatolják be a biztonsági övüket, gépünkkel leszálláshoz közeledünk!” A légikisasszonyok ilyeneket szoktak mondani a filmekben. Vagy te már a valóságban is megfigyelted a munkájukat? Te már utaztál repülőgépen?
Én még gyerekkoromban választottam ezt a foglalkozást. A házunk felett gyakran húzott el repülőgép, s olyankor mindig irigykedve gondoltam a felhők közt repülő emberekre. Anyukám azzal vigasztalt, hogy nagykoromban majd lehetek légiutas-kísérő, és repkedhetek én is odafönn a madarak között, s onnét nézhetem a házunkat.
A repülőgépet a pilóta és a másodpilóta irányítja. Mi, légikisasszonyok az utasokra vigyázunk. Mi felelünk a biztonságukért és a kényelmükért. Étellel, itallal kínáljuk őket, éjjel meleg takarót is osztunk nekik, hogy ne fázzanak. Sokan félnek a repüléstől, őket igyekszünk megnyugtatni. Hatalmas gépeken repülünk egyik országból a másikba, tengerek és szárazföldek fölött. Onnét, a magasból a hófödte hegycsúcsok csak fehér habcsókoknak, a folyók pedig tekergő kék szalagoknak látszanak. A legjobban az éjszakát szeretem, akkor a városok olyanok, mintha sok apró világító szentjánosbogár futott volna össze egy kupacba.
Tudod-e?
Még száz évvel ezelőtt is csak a madarak repültek az égen, csak ők láthatták a magasból a világot. Az emberek nagyon régóta szerettek volna repülni, de hosszú ideig tartott, míg ez sikerült is nekik. Sokan próbálkoztak például úgy, hogy szárnyakat készítettek maguknak, és szikla vagy magas torony tetejéről ugortak le a mélybe. Abban bíztak, hogy a madarakat utánozva majd megtanulnak repülni. Jó ötletnek tűnt, de sajnos az emberi kar, a madarak izmos szárnyával ellentétben, túl gyenge a repüléshez.
Kabóca-lexikon
Felfújt légballonnal sikerült először az embernek repülni. Felfedezték ugyanis, hogy ami könnyebb a levegőnél, az felemelkedik a magasba. Például a meleg levegő. Egy francia papírgyáros két fia ezért olyan ballont szerkesztett papírból, amibe vízgőzt fújtak, s úgy próbálták a magasba emelni. A kísérlet kudarcba fulladt, mert a papír átnedvesedett. Egy másik ballonjukon viszont már „utasok” is voltak, mégpedig egy juh, egy kakas és egy kacsa. 15 percig maradt a levegőben, aztán lezuhant. A megrémült utasok azonban szerencsésen túlélték a „légi katasztrófát”. Ma is készülnek hőlégballonok. Ezeket forró levegővel töltik meg, anyaguk pedig műanyag vagy gumi. Sportolásra, turisztikai célokra, sétarepülésre használják őket. Az utasok a ballon kosarában ülnek.
Az utasszállító repülőgépek először elég aprócskák voltak, 8-10 utas fért el bennük. Csak kevesen, a leggazdagabb emberek engedhették meg maguknak, hogy repüljenek velük. Ezekben még nem volt szükség légiutas-kísérőre. Aztán jöttek a nagy sugárhajtású gépek, amelyek sokkal gyorsabbak, ráadásul csöndesebbek is elődeiknél. Amióta ilyenek repkednek az óceánok és a szárazföldek felett, évente sok millió ember utazik repülőgéppel. A legnagyobb gépekben akár 800 utas is elfér.
Ha megjött hozzá a kedved, hogy légiutas-kísérő legyél, nézd meg ezt a kisfilmet is!