Mit szoktál csinál a hosszú úton, amikor autóval vagy busszal kirándultok az osztállyal, utaztok a családdal? Boldogan nézegetsz ki az ablakon, vagy inkább összeszorítod a szemed, és alig várod, hogy végre megérkezzetek, és kiszállhass az autóból, mert megfájdult a fejed, ugrál a gyomrod, hányinger gyötör? Ha inkább a második, akkor biztosan tudod, milyen bosszantó, mikor melletted a tesód vagy osztálytársad vígan nézeget, miközben te szenvedsz.
Ne aggódj, ez a sok-sok rossz tünet mind azért van, mert a te egyensúly-érzékelő rendszered pontosabb, vagy ha vigasztalódni akarsz, azt is mondhatjuk, hogy fejlettebb, mint a többieké. Szinte, mint egy szuperhősé! Ha röviden és gyorsan el akarjuk magyarázni, miért vannak a rosszulléteid, azt mondhatjuk, a tested olyan érzékeny, hogy a jármű icipici mozgásait is megérzi. Persze a dolog nem ilyen egyszerű, mert mégis hogyan tudja a tested, hogy most jobbra vagy balra eldőltél? Tudja, mégpedig az egyensúly-érzékelő rendszer működése révén.
A figyelők
Az egyensúly-érzékelő rendszer a fülünkben van, méghozzá ott, amit belső fülnek hívunk. A fülnek ez a része már nagyon mélyen, a koponyánkon belül van. Labirintusnak is szokták nevezni, mert igen könnyű eltévedni benne. A közepéről, az előcsarnokból rögtön kétfelé lehet menni; az egyik irányban van a csiga, ami a hallásunkért felel, a másikban pedig három nagy kanyar (ívjáratnak hívjuk őket), amik az egyensúlyunkat, vagyis a mozgásunkat érzékelik. A labirintus fala kemény, hiszen csontból van, belül viszont a csiga és az ívjáratok csatornáiban rugalmas hártyák találhatók. Ezek a hártyák nagyon fontosak, mert rajtuk ülnek azok a pici érzékelők, amik a mozgásunkat figyelik.
Ha túl gyors a mozgás
Na de mégis honnan tudják ezek a kanyarok, hogy mikor mozdulunk meg? Talán hallottál vagy az iskolában tanultál már arról, amit tehetetlenségnek nevezünk. Ez azt jelenti, hogy a testek és folyadékok nem mozdulnak meg maguktól, hanem csak akkor, ha megmozdítják őket. Ha viszont túl gyors ez a mozgás, a helyükön maradnak, mert tehetetlenek. Gondolj csak arra, amikor például egy pohár víz alól sikerül olyan gyorsan kirántanod a terítőt, hogy a pohár nem dől el. Pont ezt használja ki a belső fülünk is, ugyanis folyadékkal van kitöltve. Amikor megmozdulunk, a folyadék belül nem mozdul el, és így az ívjáratokban ülő érzékelőket elhajlítja. A meghajlott érzékelők (receptorok) az idegeken keresztül szólnak az agyunknak, hogy itt bizony mozgás van!
A becsapott agy
Az egy dolog, hogy az agyunk tudja, hogy megmozdultunk, de mi köze ennek a fejfájáshoz, szédüléshez, gyomorfájáshoz meg hányingerhez? Nos, szerencsére nem vagyunk mindig rosszul, amikor mozgunk. Ez azért van, mert a mozgást nemcsak érzékeljük az egyensúlyi rendszer révén, hanem látjuk is. Ilyenkor az agyunk összeveti a látásból és egyensúlyozásból beérkező információkat, és azt mondja, nincs is itt semmi gond.
A probléma akkor van, ha az egyensúlyi rendszerünk érzi a mozgást, a szemünk viszont nem látja. Talán te is észrevetted már, hogy a rosszullétek akkor kezdődnek az autóban, amikor utazás közben nézel valamit, ami nem mozog (például egy könyvet vagy a telefonodat). Az egyensúlyozó rendszer ekkor érzi a mozgást, amit látsz, a kép viszont nem mozog. Az agyad így becsapva érzi magát, és azt hiszi, hogy hallucinálsz.
A becsapott agy úgy gondolja, hogy a hallucinációkat mérgezés okozza, ezért parancsot küld a gyomornak a hányásra, hogy a testünk minden méregtől megszabaduljon. Ha úgy vesszük, az utazási betegség végül is egy rendszerhiba a testünkben (szinte, mint a programhiba a számítógépben), ami a túl fejlett egyensúlyi rendszerű emberekben jelentkezik. Akinek nem olyan fejlett az egyensúlyi rendszere, szerencséje van, nyugodtan olvashatja a könyvét utazás közben, mert a teste nem érzékeli azt a pici mozgást, amit az autó okoz.
Mit tehetsz?
Ha te is utazási betegségben szenvedsz, ne keseredj el, van rá megoldás! Először is, ahogy idősödsz, ez a dolog egyre enyhébb lesz, sőt egy idő után talán teljesen el is tűnik. De addig is, ha érzed az autóban, hogy kezdesz rosszul lenni, gyorsan nézz ki az ablakon. Egy ideig tartsd is ott a tekinteted a mozgó tájon, mert azzal segítesz az agyadnak megérteni, mi is a helyzet. Ha ez sem segít, próbáld meg becsukni a szemed, amivel kikapcsolod a látásodat, és az agyadnak nem kell a képpel foglalkoznia (akár zenét is hallgathatsz közben). Hosszabb utazás alatt, vagy ha nagyon rosszul vagy, gyógyszert is kérhetsz a szüleidtől. Ha szükség van rá, akár már gyógyszeres nyalókát is kaphatsz. Ne felejtsd el, egyedül soha ne vegyél be gyógyszert, először mindig az ablakból kinézéssel vagy a szemed lecsukásával próbálkozz! Ha ezek nem segítenek, mindenképp szólj a szüleidnek, ők biztosan segíteni fognak neked. És csak hogy tisztázzuk, az utazási betegség nem is betegség, hanem különleges emberek különleges reakciója!
Őszi Zoltán rajzai