Meghalt az öregapa. Közben meg disznóölés is volt a háznál. A disznóhúst fölrakták a kéménybe füstre. Azelőtt ugye a kemence bent volt a konyhában, és mind tele volt rakva csecse-becse, kismirglizett tepsikkel. Aztán azelőtt igen hitték, hogy a halottak hazajárnak. No, akkor a szomszédok közül az egyik pofa fölment a kéménybe, mert nyitott kémény volt sövényből, és leereszkedett. Ráállt arra fára, amire a húsokat rakták füstölődni. De amint a sunkákot a nyakába csapta, a fa eltörött alatt, és lepottyant.
Hát még az a sok tepsi! Akkora zörgés volt, mint világvége. Azt mondja az asszony az urának:
– Hallod! Hazajött az apa, biztos az ijeszt. Menj ki, kérdezd meg tőle, hogy mit kíván.
Az ember kiment a konyhába, s megkérdezte tőle, hogy mit kíván. Az meg azt mondta, azt nyöszörögte, hogy ajtónyílást. Kinyitották neki az ajtót, s elment. Aztán látták reggel, hogy a sunkákot meg elvitte. Azért még most is mondják bolondságból, ha valaki kíván valamit: Mit kívánsz? Ajtónyílást?
Szitás Emerencia meséje, Jóka
Balázsy Géza rajza