A sziklalakó béka és társai
A tudósok úgy gondolták, hogy Ausztrália területén már mindent felfedeztek, és új állatfajokra nem bukkanhatnak a kontinensen. Mekkorát tévedtek!
A földrész legészakibb részén levő York-félszigeten, szinte megközelíthetetlen, sziklafalakkal övezett vidéken, egy esőerdővel borított fennsíkon három, eddig ismeretlen fajt találtak nemrég: egy kb. 20 cm hosszúságú gekkót, egy aprócska gyíkot és egy sziklalakó békát. A gekkót tartják a legjelentősebb felfedezésnek a kutatók, mert azt gondolják, hogy ez az állat még az ősi ausztrál esőerdők idejéből maradhatott fent. A gyíkocska is különös, nem hasonlít egyetlen Ausztráliában őshonos állatra sem. A béka meg egészen rendkívüli. A száraz évszakot a sziklák mélyébe húzódva vészeli át, ahol hűvös van és párás a levegő.
A felfedező expedíció egyébként hamarosan folytatódni fog. Lehet, hogy újabb fajokat, csigákat, pókokat, esetleg akár emlősöket is találnak még az eddig érintetlen területeken.
Az ősember és a szelektív hulladékgyűjtés
Azt gondolnánk, hogy a hulladék újrahasznosítása modern találmány. Azért foglalkozunk vele manapság olyan sokat, mert a környezet védelme, a sok szennyezés rákényszerít bennünket. Nem így van. Őseink már félmillió évvel ezelőtt is eltették és újra felhasználták a feleslegessé vált vagy tönkrement használati tárgyaikat. Természetesen nem papírt, üveget és műanyagot hasznosítottak újra, hanem csontból, kőből vagy éppen agyagból készült eszközöket.
És persze nem a környezet megóvása volt a céljuk azzal, hogy nem szemeteltek. A kezdetleges körülmények közt egyszerűen az életben maradáshoz lehetett fontos egy-egy hasznosnak tűnő darab megőrzése és újrafeldolgozása. A régészeti leletek egyértelműen bizonyítják, hogy különböző csonteszközöket, kőbaltákat az ősember számtalanszor átalakított és újra felhasznált.